Aranyérem az athéni főpróbán

A Vasas 23 éves kardvívója megnyerte az idény legerősebb viadalát, az athéni Grand Prix-versenyt.
– Már néhányat aludtam a sikerre, de még mindig bennem van az a fantasztikus, elmondhatatlan érzés. Egy ezüst- és két bronzérmet már szereztem Világkupa-versenyeken, de győzni korábban sosem tudtam. Mostani örömömet csak fokozza, hogy az olimpia évében, ráadásul nagyon erős mezőnyben lettem első – kezdte Lengyel Balázs.
– Milyen formában érezte magát? Benne volt a napban a győzelem lehetősége is?
– Ez érdekes… Az utóbbi időben elég sok versenyünk volt, ezért kicsit fáradtnak éreztem magam. Ám edzőmmel, Somlai Bélával sikerült olyan felkészülési menetrendet kialakítanunk, amelynek meglett az eredménye. Az első asszótól kezdve jól vívtam, és bár volt egy-két kisebb kihagyásom, mégis sikerült végig koncentrálni. Megnyertem két igen szoros, tizenöt tizennégyes asszót, és ez azt jelzi, hogy a kielézett helyzeteket is bírtam.
– Van olyan győzelme, amit különösen értékesnek tart?
– Igen, a Covaliu elleni elődöntőt. Az olimpiai bajnokot még sosem győztem le egyéni versenyen, sőt megközelíteni sem tudtam.
– Most más taktikát alkalmazott a román vívó ellen, vagy valami más segített?
– Sokat láttam őt vívni, és felidéztem, mit szokott csinálni, mit lehet ellene tenni. No és a többiek is adtak néhány jó tanácsot. Az meg, hogy egész nap jól vívtam, annak a tudatos felkészülésnek az eredménye, amely során edzőmmel nemcsak az ellenfelekből készülök fel, hanem a saját vívásomat is elemezzük. Elmondom Béla bácsinak, hogy én mit éreztem egy-egy asszóban belülről, ő pedig elmondja, mit látott a pást mellől.
– A görögök előzetesen a vívóversenyek olimpiai főpróbájaként harangozták be a viadalt. Valóban az volt?
– Igen, ugyanúgy zajlott minden, mint majd augusztusban. A pástok melletti területek különböző színűek voltak, az asszó előtt fél órával külön bemelegítőterembe vittek minket, ahol minden felszerelésünket, még az üdítősüveget is elszedték, és cipelték a helyünkre. Arra is ügyeltek, hogy elkerüljék a kardvívásban megszokott malőröket, a szerelések miatti kényszerpihenőket, ezért mindig alaposan átvizsgáltak minden vezetéket, tartozékot. Ilyet korábban egyetlenegy Világkupa-versenyen sem tapasztaltunk. Szokatlan volt ez a sok ceremónia, de legalább egy kicsit "belekóstoltunk" ebbe a légkörbe, így az olimpián nem ér majd minket váratlanul.