Szekeres parádézott

Félelmetes, hogy a városban mennyien kedvelik a sportot, a röplabdát. Az már szinte természetes, hogy reggel nyolckor egyik újságárusnál sem kapható Nemzeti Sport, de ami a legfurcsább: egy idős hölgy a szikrázó napsütésben, egy padon üldögélve azt olvassa a lapban, miként szerepeltek kedvencei a szerdai elődöntőben. Szóval bátran kijelenthető: Barcikán mindenki röplabdalázban égett két napon keresztül. Ami a csütörtöki döntő előzményeit illeti: fél órával a finálé előtt már egy gombostűt sem lehetett leejteni a borsodiak – elvileg – 600 férőhelyes tornatermében. Mindjárt a mérkőzés első momentumaként Schildkraut nyitásból tévesztett, ez pedig azt mutatta, hiába a sokéves rutin, ez akkor is egy kupadöntő, itt bárkinek megremeghet a keze. Aztán szép lassan mindenki megnyugodott, ez alól talán csak Pampuch jelentett kivételt, hiszen a szett közepén döntő szituációban, kétszer is rossz megoldást választott. Hogy a hazaiak 1:0-s előnyt szerezzenek, arról megint csak a kaposvári ütő gondoskodott, hiszen a játszma végén újra kétszer tévesztett, ezt pedig köszönték szépen a hazaiak, és kihasználták. Sőt miután a második felvonásban is igen rosszul játszottak a somogyiak, már kétszettesre hízott Bencsikék előnye. Mondanunk sem kell, a szurkolók nagy része már a kupagyőzelmet ünnepelte, bár néhányuk gondolataiban biztosan felrémlett az egy évvel korábbi, Kaposvárott megrendezett döntő, amikor is ugyanekkora előnyt szorgoskodtak össze Jánosiék, ám a címvédő megfordította a találkozót, és hatalmas csatában 3:2-re legyőzte a barcikaiakat. A rossz emlék kísértett, ugyanis egyenlített a Jazvic-legénység, sőt a rövidített játszmában 10:13-as állásnál már eldőlni látszott a kupa sorsa – főleg, hogy Adler játékvezető óriásit hibázott: nem vette észre, hogy az orra előtt két ember is beleért Jánosi bombájába, minek következtében az a pályán túlra szállt (10:14). Vélhetően ekkor már senki sem tett volna egy fityinget sem az Oravec-legénység győzelmére, pedig biztosan jól járt volna. Nagyon jól… "Nagyon boldog vagyok! – mondta Daniel Oravec, az immáron Magyar Kupa-győztes edző. – Péntek hajnal négyig együtt voltunk, átbeszéltünk mindent, ünnepeltünk. Természetesen szó esett az ötödik játszma végéről is, mikor Szekeres Tamás odaállt, és minden mindegy alapon nekiállt szerválni. Hihetetlen volt, amit művelt, főleg, hogy enyhén szólva sem a legjobb nyitó a csapatban, több kritika is érte már emiatt. Most azonban a legjobbkor parádézott."