Egy kör Baumgartner Zsolttal

– A Circuit de Catalunyának elég hosszú célegyenese van, amelyen remekül ki lehet használni a szélárnyék adta lehetőséget. Ugye, nem is kell ecsetelnem, hogy a lekörözéseknél ez milyen sokat számít?! Persze fontos, hogy jól válasszon az ember váltóáttételt, hiszen még a szélárnyékban is csak úgy tudja tartani a lépést a gyorsabbakkal.
Az első kanyarban nagy tempóról lassulunk le, igaz, mindössze hármas fokozatig kapcsolunk vissza. Jobb–bal kombináció következik közepes tempóban, majd egy hosszú jobbkanyar, ami a pilótára ható erők szempontjából az egyik legnehezebb az egész pályán. Kétszázhúsz kilométer per órás sebességgel megyünk, és a kanyarban olyan érzés, mintha lerepülne a fejed a nyakadról. Szerencsére a kanyarból kifelé menet csökken ez a félelmetes érzés. Rövid egyenes szakasz, majd kisebb viszszafordító, megint rövid egyenes és nagy féktáv – akár egyes fokozatig is vissza kell kapcsolni. Ez az ötödik kanyar, amely szintén elég nehéz, mivel a pálya lejtése miatt a belső íven lévő első kerék hajlamos arra, hogy leblokkoljon, ugyanis szinte semmi súly nincs rajta ebben a fordulóban.

Lejtős egyenes következik, majd kisebb féktáv. Hármas fokozatban elfordulunk balra – a külső íven ki kell használni a rázóköveket –, majd egy emelkedő egyenes, gyors jobbkanyar, amit leginkább a silverstone-i egyes kanyarhoz lehet hasonlítani: négyes fokozatban, kétszáz körüli tempóban. A pálya második leghosszabb egyenesének végén ott van a tízes kanyar, amelyet teljesen átépítettek tavalyhoz képest: előbbre került, megnövelték a bukóterét, és a forduló maga jóval szűkebb lett a korábbinál – lehet, hogy egyesig is vissza kell kapcsolnunk. Ez még nem elég, a kigyorsításnál is résen kell lenni, mert amit eddig egy kormánymozdulattal meg lehetett csinálni, az most minimum kettő, ugyanis a kanyarban van egy kis törés.
A tizenegyes forduló lassú, hosszú ívű, kettes fokozatban, az utolsó két kanyar közül pedig az első padlógázas, a második egy kicsit lassúbb, de az erőhatások tekintetében nem túl könnyű: jóval kétszáz fölött komolyan tekerni kell a kormányt, úgy, hogy közben az ember úgy érzi, a nyaka centiket nyúlik. Itt egyébként fontos a rázókő használata, hogy a lehető legjobban sikerüljön a kanyar, hiszen utána következik a célegyenes…"