Verziók utazásszervezésre

Minekutána ugyanis az aranysárgák az első meccsen legyűrték Chilét, aztán eltángálták Costa Ricát, most sikerült kikapniuk Paraguaytól. Méghozzá úgy, hogy a meccs vége felé negyedórát emberelőnyben focizhattak. Az egyenlítés azonban így sem sikerült. Costa Rica viszont éppen a hajrájával csúszott be a negyeddöntőbe – de erről később.
Azt könnyedén megemésztette mindenki, hogy a brazil művészek (Roberto Carlostól Ronaldóig) a torna alatt inkább a világ tengerpartjain töltik az idejüket, most viszont már a második sor sem erőltette meg magát a gyepen. A kapitány, Carlos Alberto Parreira ugyanis a Mancini, Juan, Alex triót sem tette be a kezdőbe – a biztos továbbjutás tudatában –, amire utólag bátran mondhatjuk, hogy nem volt jó húzás. A túloldalon az olimpiára melegítő (!), csupa-csupa huszonhárom éven aluli ifjoncból álló paraguayi csapat ellenben igencsak virgonc volt, szűk félórán belül a vezetést is megszerezte. Erre még jött válasz – nem is akármilyen. A tavasszal Budapesten is látott Luis Fabiano trükközött egy sort: mellre vette a labdát, aztán jobbal a pipába zúdította. Nem volt éppen csúnya találat, mindamellett a találkozó is igen szórakoztató volt ekkor.

A fordulás után aztán a piros-kékek ismét előnybe kerültek: kicsit ironikus, hogy Fredy Bareiro lőtt köténygólt a braziloknak… Újra képen törölték tehát a világbajnokot, ám könnyedén helyre lehetett volna tenni a dolgokat, elvégre három perccel később Emilio Martínezt túlzott keménykedésért kiállították. És ez az igazi kritikája a selacaónak: hiába volt a pályán egyidejűleg Adriano, Diego és Luis Fabiano, egy nyamvadt gólt sem sikerült már összehozni, egy olyan védelem ellen, amely ugye megfogyatkozott, a legnevesebb tagja pedig az olasz Internazionaléban kispadozó Carlos Gamarra. A brazil vezérkar utóbb abban vélte meglelni a kudarc kulcsát, hogy, "a paraguayi együttes nagyon jól dolgozott a magas labdákkal"…
Persze, a tizenhármas veretlenségi szériáját ezennel eltemető válogatott mestere, Parreira is a hozzá "közelebb eső" végét fogta meg a kérdésnek: "Nem volt olyan fontos ez a találkozó, hiszen már rég továbbjutottunk. Mondjuk azért jó lett volna nyerni vagy legalább döntetlenezni, hogy elkerüljük a hosszú utazást". No igen, ez a történet egyik sarokpontja: ezzel a zakóval ugyanis az aranylábúak csak a csoport második helyére futottak be, ami annyit tesz, hogy a negyeddöntőre kénytelenek lesznek átköltözni a 2000 kilométerrel északabbra fekvő Piurába. Ha kedvezőbb eredménnyel zártak volna, akkor csak egy röpke 360 kilométeres utacska várt volna rájuk, ezt sikerült most "elcserélni" a kimerítő túrára. Ezáltal a logisztikai részleg kénytelen lesz egyezkedni a nem túl segítőkész perui légitársasággal, merthogy az optimista brazil főnökség a záró csoportmeccs előtt mindent elrendezett a kellemesebb negyeddöntőre hangolva… Sőt sportszakmailag is nyugtalanító a helyzet: Uruguay helyett ugyanis Mexikó lesz az ellenfél. Az egészet Luis Fabiano írta le a legjobban: "Ezt nehéz lesz otthon megmagyarázni".
A kvartett másik összecsapása is érdekesen alakult, főleg a vége. Sokáig 1–1-re álltak a felek, a 89. percben Luis Jimenez továbblőhette volna Chilét, ehelyett a 94. percben Andy Herron vitte be a győztes találatot: végigszáguldott a jobb szélen, aztán kilőtte a hosszú alsót, egyszersmind a negyeddöntőbe katapultálta Costa Ricát. ---- C ---- &