Hajrá, Magyarország!

Tizenegy óra. A szabadban felállított hatszáz személyes sátor szép lassan megtelik. A beszélgetések zaja tölti be a teret, fogynak az asztalokra kitett pogácsák és üdítők. Bár az ember nem lehet ott mindenhol, de szinte biztosra vehető, hogy a legtöbb helyen Athén a téma. Mi is lenne más…? Közben a pódiumhoz legközelebb álló asztal is szép lassan megtelik: Farkas Ági, Kovács Antal, Tóth Krisztina, Kolonics György, Deák Bárdos Mihály, Bedák Pál, Vaszi Tünde, Risztov Éva, Güttler Károly, Kiss László. Elit névsor, egy szék azonban még üres. Aztán nemsokára kiderül, nem véletlenül: a fotósok vakuja villan, a bejáratnál feltűnik Medgyessy Péter miniszterelnök, akit azonnal az említett üres szék felé terelnek. Schmitt Pál MOB-elnök, Aján Tamás MOB-főtitkár és Mesterházy Attila, a GYISM államtitkára egymás mellett foglal helyet, s aki nagyon figyel, az tőlük kissé távolabb, egymagában ülő Gyurcsány Ferenc ifjúsági és sportminisztert is felfedezheti…
Medgyessy Péter kap szót. A miniszterelnök beszéde az ebben a körben elvárható témákat, a magyar sport hagyományait ("A világ sportkrónikáját nem lehet megírni a magyarok nélkül"), a kormány által nyújtott támogatást ("De joggal vetődik fel a kérdés, mit tett az állam a sikerekért? Kétmilliárd forintot biztosítottunk az olimpiai felkészülésre, támogattuk a tatai edzőtábort, fejlesztettük az olimpiai központokat és nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy az elismerés méltó szintű legyen") és sikerorientáltságot ("A coubertini eszme szerint a részvétel is fontos, de ezt kiegészíteném azzal, hogy a győzelem sem mellékes. Kívánom, hogy minél több magyar sportolónak legyen ebben része az olimpiai játékokon.") járja körül.

Schmitt Pál veszi át a szót, megköszöni a jelenlegi és a megelőző kormánynak is az ötkarikás felkészüléshez nyújtott segítséget, hozzátéve, hogy a kvalifikációt szerzett 216 magyar sportoló 12 nap múlva nem csak olimpikonná, hanem nagykövetté válik, mindannyian Magyarország jó hírét vihetik el a nagyvilágba. Néhány protokolláris formaság még hátravan, Schmitt Pál átad egy, az olimpikonoknak járó komplett sportfelszerelést Medgyessy Péternek, majd Molnár Zoltán csapatvezető és Kovács Antal cselgáncsozó olimpiai bajnok - ne feledjük, ő viszi majd a magyar zászlót az athéni megnyitóünnepségen - a szponzorok ajándékát veszi át, többek között tíz piros-fehér-zöld lobogót, a szurkolók aláírásával, majd szép lassan oszlani kezd a tömeg. A televíziósok, újságírók még elkészítik a hiányzó interjúikat, az ebéd fogyófélben van, a vendégek kocsijai is kihajtanak a kapun.
A tatai edzőtáborba visszatér a megszokott csend és nyugalom.
Talán éppen azokban a pillanatokban, amikor úgy 60-65 kilométerrel odébb a férfi pólósók görögök elleni meccse 10-7-es magyar győzelemmel zárul.
Most már tényleg csak karnyújtásnyira vagyunk Athéntól… ---- Akadt, aki nem vett róla tudomást, akadt, aki csak a véletlennek tudta be, de volt olyan is, aki egyfajta jelként értékelte, hogy a tatai csapatgyűlésen Gyurcsány Ferenc ifjúsági és sportminiszter félrevonulva, egymagában ülve szemlélte az eseményeket. Nos, nem elképzelhetetlen, hogy utóbbiaknak volt igazuk, ugyanis a csapatgyűlés után néhány órával az MTI világgá röpítette a hírt, miszerint Gyurcsány Ferenc felajánlotta lemondását Medgyessy Péter miniszterelnöknek. A sportminiszter egyben közölte, hogy Medgyessy Péter a lemondással kapcsolatban augusztus végén, a tervezett kormányátalakítással egy időben hozza meg döntését.


---- És Medgyessy Péter miniszterelnök két szelet csokoládét vett elő a zsebéből. Ajándékba hozta. Pontosabban szólva, örömmel elvállalta a "futár" szerepét. A feladó, Kiss Rita, a címzett, Nagy Orsolya kardvívó. A történet pedig röviden: Kiss Rita - akinél orvosként sok vívó megfordul -, minden világverseny előtt két szelet csokoládéval szokta meglepni Orsolyát. Ez már-már rituálé. Vasárnap viszont nem tudott ott lenni Tatán. És amikor mindezt sajnálattal közölte Nagy Orsolyával, ő a következőket válaszolta: "Ha nem tudsz eljönni, akkor küld el a miniszterelnökkel, ő ott lesz." Így is történt, és miután Medgyessy Péter vette a lapot, a két csokoládé megérkezett Tatára. És el is fogyott…