A sebesség már megfelelő

A két gárda első tesztmeccsét csütörtökön, Csáktornyán a világbajnok hazaiak nyerték meg 29-21-re, ám fontos megjegyezni, hogy a magyar kapitány sokkal inkább szó szerint vette az összecsapás tesztjellegét, mint horvát kollégája. Ráadásul a hazai bírópáros is többnyire azon volt, hogy a végén ünnepelhessen a lelkes közönség. A legendás mester, Lino Cervar a hazai publikum előtt végig szem előtt tartotta az eredményt, legjobb játékosát, Ivano Balicot például szinte az egész meccsen pályán tartotta. (Igaz, erre majdnem rá is fizetett, hiszen a 2003-ban a világ legjobbjának választott kézilabdázó az utolsó percekben egy ütközés után megsérült - az első hírek szerint szerencsére nem súlyosan.)
Skaliczki László ezzel szemben a kemény felkészüléstől fáradt kerettagok mindegyikének lehetőséget akart adni, hogy fel tudják venni a játék ritmusát. Így fordulhatott elő, hogy a mieinknél az első félidő hajrájában már a harmadik ember szerepelt irányító poszton (Díaz, Lendvay, Császár), hogy az egyébként jól játszó Nagy László a 20. perc tájékán lejött a pályáról - igaz, maga kért cserét -, s hogy a magyar válogatottban minden valószínűség szerint nem az a hatos védekezett, amely az olimpián fog.

Ez utóbbi húzás persze a meccs videofelvételét már jó előre megrendelő athéni csoportellenfeleknek szólt. A magyar csapatban főleg a védekezéssel, pontosabban a visszarendeződéssel akadtak gondok, míg támadásban kimaradtak a ziccerek, s a mérkőzés egyes szakaszaiban sok volt a kapkodás, az idő előtt befejezett akció. Az egyébként példásan küzdő játékosok nem tudtak mit kezdeni a nyitott védekezést erőltető horvátokkal, nem jutott el a labda a beállósokig, így Mezei és Gál öszszesen egy gólt szerzett.
A mieink a csáktornyai összecsapás után a vendéglátók meghívását elfogadva a határ közelében található kisvárosban vacsoráztak, és nem sokkal éjfél előtt értek vissza hévízi bázisukra. Itt pénteken délelőtt fürdés szerepelt a programban, majd délután már a teremben gyakoroltak a fiúk.
"Az első félidőben már megvolt a játékunk sebessége, úgy érzem, fel tudtuk venni a horvátok ritmusát - kezdte értékelését Skaliczki László szövetségi kapitány. - Ha értékesítjük a heteseket és a ziccereket, akkor döntetlen körüli eredménnyel fordulhattunk volna. Ráadásul ebben az időszakban hat olyan gólt kaptunk, amikor fel sem állt a védőfalunk, s általában a mi kimaradt helyzeteink után rohantak le minket a horvátok. Ezért is fontos, hogy a visszarendeződés hatékonyabb legyen. Védekezésben egyébként az átlövő beálló kapcsolatokat, illetve a beálló semlegesítését oldottuk meg nehezen, s néha nem volt meg az összhang az ellenfél átlövéseinél, a kapus és a fal között. A második játékrészben a horvátok tartani tudták a tempót, a mi játékunkról pedig mindent elmond, hogy kétszer annyi hibát követtünk el, mint az első harminc percben. Ebben persze szerepet játszottak az időnként kényszerű cserék és a fáradtság is, ám kétségtelen, hogy világbajnok ellenfelünk a szünet után is egyenletes tempóban kézilabdázott, s ugyanez nem mondható el rólunk. Sok volt a kapkodás, buta hibák csúsztak a játékunkba, hiába küzdött a csapat, ezúttal ennyire volt elég."
Ami a szombati, 18 órakor kezdődő második összecsapást illeti: a magyar játékosok természetesen győzni szeretnének Nagyatádon, hiszen számukra is fontos lenne a sikerélmény, egy héttel az olimpiai torna kezdete előtt.
"Megpróbálunk nyerni, ám az igazán fontos meccseket majd Athénban játsszuk, elsőként az egyiptomiak ellen - mondta a kapitány. - Biztosan remek lesz a hangulat a somogyi városban, s ez erőt és tartást adhat a csapatnak. Remélem, nem okozunk csalódást a közönségnek."