Hajnalig ünnepeltek bajnokaink

Mert Chardon így vélekedett a magyar csapatról, sőt, az egyénit nyerő német Michael Freundról - de a második Lázár Zoltánról - is. Igaz, a klasszis holland hajtó egyedül önmagát okolhatta azért, hogy végül mindkét elsőségről lecsúszott, mivel az egyéni és a csapatgyőzelem is az akadályhajtásán ment el.
A két éremmel egyébként a szakág honi történetének új fejezete kezdődött meg, s az a szép hagyomány is folytatódott, hogy hazai rendezésű világverseny nem múlhat el magyar arany nélkül. Mert ugyan 1978-ban Kecskeméten és 1984-ben Szilvásváradon a csapatelsőség mellett mindhárom egyéni érem is a mieink nyakába került, a jelenlegi fiatal hármas, azaz Lázár Zoltán, Kecskeméti László és Dobrovitz József teljesítménye felér a nagy elődökével.
Ezek után érthető, hogy a vasárnap este óriási ünneplésbe torkollott, amin azonban nemcsak válogatottunk tagjai, hanem a külföldi hajtók is részt vettek. Csupán Chardon búcsúzott el viszonylag korán a felszabadultan mulatozó társaságtól - a már említett okok miatt érthető módon nem volt fergeteges hangulatban -, a többség hajnali ötig kitartott.
Na persze fáradtság ide vagy oda, hétfőn már mindenki újra a lovaival volt elfoglalva, ugyanis a fogatok hazaszállítása zömében a hajtókra maradt.
"Nagyon fáradt vagyok, hiszen a verseny is rengeteget kivett belőlem, most meg a hajnalig tartó bulizás után haza kellett hozni a lovakat - mondta Lázár Zoltán. - Természetesen itthon, Domonyvölgyben is készült a család egy kis ünnepséggel, bevezettük a lovakat, meghallgattuk együtt a Himnuszt, na és a pezsgőlocsolás sem maradt el. Ugyan a verseny előtt mindig átfut a fejemen, vajon tényleg szükségem van-e erre az idegeskedésre, egy- egy ilyen siker óriási lökést ad, és egyben megnyugvást is, hogy hajdanán jó sportágat választottunk. Most a lovak pihenőt kapnak, én meg hamarosan utazom az olimpiára a bátyámmal, Vilivel, ahol aztán öt nap alatt minél több eseményt igyekszünk majd megnézni. Szóval lazításról egyelőre szó sincs, ugyanis a nyaralások után mi általában mindig fáradtabbak vagyunk, mint előtte. Augusztus végén pedig folytatódik a fogathajtó bajnoki sorozat, ahol megint szeretnék jól szerepelni."

Dobrovitz Józsefet egyenesen a fogaton értük utol, épp négy fiatal lóval edzett: "Nincs megállás, muszáj foglalkozni az állatokkal. Azért néhány napra leugrunk majd a Balatonra pihenni a gyerekekkel, de addig még van egy kis munka." A vecsési versenyző ugyan vasárnap délután a dobogón már szívből mosolygott, az akadályhajtás során begyűjtött két verőhiba miatt még egy nappal később is bosszankodott. "Persze, hogy bosszant, hiszen olyan közel voltam az egyéni éremhez is. Ha hibátlanul hajtok, mindketten dobogóra állhatunk Lázár Zolival. Ráadásul két hibát két év alatt összesen nem csináltam, pedig legalább huszonöt-huszonhat versenyen indultam. Az volt a gond, hogy rögtön Kecskeméti Laci után következtem, akinek a hibátlan hajtására óriási ováció támadt a stadionban, amitől a lovaim teljesen megzavarodtak. Laci kifelé jövet már látta, hogy baj lesz, intett is a közönségnek, ám a nézők azt hitték, hogy így köszönti őket, és még jobban tapsoltak. Szegény lovaim úgy érezhették, valami gála következik, alig bírtam őket visszatartani. Jó lett volna kivárni, míg újra elcsendesedik a stadion, de már küldtek be a pályára. Talán ha egy kicsivel én is higgadtabb vagyok, jobban sikerül. A közönség persze fantasztikus volt, jó érzés, hogy ennyien szurkoltak nekünk. S a csapataranynak természetesen nagyon de nagyon örülök, bízom benne, legközelebb az egyéni érem is összejön".
Kecskeméti László késő délutánig aludt hétfőn, olyan sokat kivett belőle a világbajnokság - na és az azt követő ünneplés. "Néhány nap pihenőt adtam magamnak, így haza tudok menni Bugacra, ahol gyanítom, még egyszer megünnepeljük majd a negyvenedik születésnapomat is. Azt hiszem, a lovak se bánják, ha egy ideig nem látnak… Kettőre különösen ráfér a hosszabb regenerálódás, annyira felpörögtek a világbajnokságra. Szenzációs volt ez a verseny, ami az eddigi legjobb négyesfogat-hajtó eredményemmel zárult. Előtte a tízbe kerülésre is csak félve gondoltam, ez az ötödik hely tehát minden képzeletemet fölülmúlta. Igaz, amikor átnéztem az eredménylistát, rájöttem, milyen kevés kellett volna az egyéni dobogóhoz, ám ez már a következő alkalomra maradt. A csapatgyőzelem pedig egyszerűen csodálatos. Az akadályhajtás végén, Lázár Zoliért izgulva mindenesetre rájöttem, még mindig jobb téthelyzetben hajtani, mint a másikat nézni" - öszszegzett Kecskeméti, aki akadályhajtásban elért harmadik helyéért még egy kisbronzot is begyűjtött.
Két érmet hozott tehát a kecskeméti vb, amit 2006-ban Aachenben, az európai lovasparadicsomban lehet majd felülmúlni.