Magyarország: a vízilabdaarany szinonimája

Az elemzés a torna elsőszámú favoritjának nevezi Kemény Dénes szövetségi kapitány csapatát, s kiemeli, hogy hazánk az elmúlt 75 év legjelentősebb pólóiskolájának számít, így az 1932 óta olimpiát csak a Los Angeles-i bojkott idején mulasztó, s 7 arany, 3-3 ezüst- és bronzérmével legeredményesebb magyar együttes részvétele már önmagában is emeli az ötkarikás játékok fényét.

A leírásban a fiúk fő erényének azt tartják, hogy a sydneyi olimpiai győzelem óta folyamatosan együtt játszik a gárda magja, viszont megjegyzik, hogy a Világliga-szereplés nagyon sok energiát kivehetett az együttesből. A csapat legjobbjainak Kásás Tamást, Benedek Tibort, Kiss Gergelyt, Steinmetz Barnabást, Vári Attilát, Molnár Tamást és Biros Pétert tartják, de gyorsan hozzáteszik: akár az egész keretet fel lehetne sorolni (több mint felét fel is sorolták...). Ami a részleteket illeti: az elemzők szerint támadásban messze a legtöbb variációt tudja bemutatni a magyar együttes, köszönhetően a játékosok kiemelkedő technikai tudásának, a védelmünk viszont - szerintük - nem tartozik a legjobbak közé. Méltatják az emberelőnyős helyzetek hatékony megoldását, amelyet a kiváló labdajáratásnak tulajdonítanak, míg az emberhátrányoknál egyfajta támadó védekezésről írnak, amelynek célja az ellenfél hibára kényszerítése, ami sok kiállítással is jár. Végezetül megjegyzik: a lefordulás az ász Kemény Dénes ingujjában, mert számtalan nagy csatát nyert meg ezzel a magyar csapat, s ahogy az elemzők írják: a magyar vízilabdázók előbb tanulják meg a kontrát, mint bármilyen más elemet. ---- H ---- -