Nehéz idők

Sportéletünk meghatározó társadalmi szervezetei egyeztették a napokban elképzeléseiket, érzik, egységben lehetnek hatékonyak. A gondolat minisztertől, Baráth Etelétől származott, ellenben nem ebből a pozíciójából kezdeményezte a találkozót, hanem a kajak-kenu szövetség elnökeként. Nem mindegy. A hazai sportélet zavaros helyzetének ismeretében azért feltűnő ez, mert egy ilyen mentőakció indítványozása természetesebbnek tűnt volna akár a sportot felügyelő kancelláriaminiszter, vagy - ajánlására - a Nemzeti Sporthivatal, az állami vezetés részéről. S még egy aligha téves következtetés: a helyenként kaotikus helyzet, a szegénység, az általános bizonytalanság és következményeként a tervezhetetlenség annyira eluralkodott a versenysport térségeiben, hogy ezt a megoldást nyilvánvalóan az elkeseredettség érlelte.Magyarázatul elég, ha a mögöttünk hagyott valamivel több mint fél év jelentősebb történéseit idézzük fel mezítelen tényszerűségükben.• Augusztusban lemondott a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter.• Az olimpiai sikerek örömét megkeserítette az öt magyar doppingeset.A botrány kezelése ellentmondásos maszatolásba fulladt, az olimpiai bajnokok nyílt levélben juttatták kifejezésre felháborodásukat amiatt, hogy becsülettel kiharcolt érmeik fényét méltatlanul homályosítják el a doppinghistóriák. • Elveszítette minisztériumi státusát a magyar sport.• A testnevelés osztályozásának megszüntetését javasolta az Oktatási Minisztérium a parlamentben. (A mindennapos testnevelés fokozatos bevezetését tartalmazó régóta várt javaslat helyett?)• Alakuló ülése után - sarkalatos költségvetési vitákat követően - kétszer is határozatképtelennek, impotensnek bizonyult a Nemzeti Sporttanács. A testület 11 tagja közleményben feladatának ellátására alkalmatlannak ítélte saját tanácsát.• A költségvetési törvény eredeti változata mintegy 800 millió forinttal csökkentette a versenysport állami támogatását. Az országgyűlés az utolsó pillanatban korrigált, de a megalázás emléke és a gyanakvás tovább él, s változatlanul súlyos gond maradt a versenysport támogatásának mértéke. A 2001-es - négy évvel ezelőtti, szintén olimpiát követő - esztendő összegének a felére csökkent!• Labdarúgásban tragikomikusak a fordulatok a Szaknévsor-szerződés megszegése miatt. A tönk szélére jutott a Székesfehérvár, a Zalaegerszeg, bajban az FTC és a többiek… Teljes anyagi, morális és szakmai csődhöz közeli helyzetbe jutott a közönségét is elvesztett, jobb sorsra érdemes sportág. • Az úszószövetség kénytelen lemondani a 2009. évi úszó-világbajnokság rendezéséről. A főváros nem támogat, s kétségessé vált a 2006. évi Eb is a Margitszigeten. Élsportolóink egzisztenciális helyzetét hűen tükrözi, hogy a Bp. Spartacus úszói öt hónapi fizetetlenség után - távoztak.Mitől lenne bizakodó a hangulatunk a távolról sem teljes felsorolás után?A bevezetőben említett egyeztetés célja egyfelől a közeljövőben kormány elé kerülő sportstratégia két különböző eredetű változatának lehető egységesítése volt, másfelől a sportfinanszírozás idei kérdéseinek tisztázása. A két téma közül az elsőhöz annyit, s ez nem új, hogy nehezen korrigálható hiba történt akkor, amikor a sporttörvény idei módosításával összhangban nem készült el vele egy időben a sportstratégia is. A két meghatározó dokumentumnak szervesen ki kellene egészítenie egymást. A törvényben kellett volna - az európa uniós normák figyelembevételével! - meghatározni az állami feladatokat a sport területén, majd hozzájuk illeszteni a végrehajtandó tennivalókat, azok ütemét, megjelölni a forrásokat, megszabni az anyagi támogatás mértékét, megbízni a felelősöket és szavatolni a munkálatok ellenőrzésének módját. E nélkül a majdani stratégia - minden igyekezet ellenére - csupán írott malaszt marad, nem nehéz megjósolni.Ami pedig az idei költségvetésben a versenysport támogatására rendelkezésre álló összeget illeti, nincs mentség. Méltatlan a magyar sporthoz!