A nagybetűs pontkirály

TOMANÓCZY. Csak így, nagybetűkkel. Tizennégy forduló, az alapszakasz első köre ment le a férfibajnokságból, s mindannyiszor így találkozhattak olvasóink a Vegyész RC-Kazincbarcika meccseinek jegyzőkönyveiben ezzel a névvel. "Tényleg? Nem is tűnt fel. Jólesik az elismerés" - mondta meglepetésében Tomanóczy Tibor, a bajnokcsapat minden találkozóján kimagaslóan játszó ütője. Mindezt a száraz tények is alátámasztják: az 1974-es születésű, 204 centis játékos 259 pontjával, 18,5-ös meccsenkénti átlaggal fölényesen vezeti a rangsort (a második Németh Szabolcs 182 pontot termelt a Kométa-Kaposvárnak), ráadásul a Dunaferr elleni rangadón elért 32 egységgel az egymeccses csúcsot is ő tartja a szezonban. Csoda, hogy a hazai szövetség 1996 után 2004-ben is a legjobb férfi játékosnak választotta?
"Hála istennek, jól ment tavaly a játék, bajnokok lettünk, volt okunk a boldogságra. A szakma kitüntető címe, valamint a Nemzeti Sport elismerése a csapat dicsérete is egyben. Sok labdát kapok, segítenek a társak, nekem kis túlzással csak be kell fejeznem az akciókat. Mindezt örömmel teszem egy olyan helyen, mint Kazincbarcika, ahol minden adott a jó szerepléshez: hozzáértő vezetők, sokat áldozó szponzorok, profiteam" - magyarázta a 140-szeres válogatott, aki három évig Olaszországban, egy esztendeig pedig Görögországban kamatoztatta tudását, így nem kevés rálátása van arra, miben kell fejlődnie a magyar bajnokságnak ahhoz, hogy felvegye a versenyt európai társaival. "Mindenben! - jelenti ki határozottan. - A körülmények megteremtésétől, a menedzselésen át a csapatok hozzáállásáig, mindenben fejlődni kellene. Sajnos mindannyian tudjuk, milyen nehéz helyzetben van a sportág, ám én optimisa ember lévén hiszem, idővel jobbra fordul minden. A röplabda csodás, világszerte tömegeket megmozgató, népszerű játék, azaz nem szabad feladnunk. Vannak tehetségeink, vannak nemzetközi klasszisaink, és Filipovics Tamás révén van egy olyan menedzserünk, aki rengeteget dolgozik a sportág népszerűsítéséért. Bízom benne, hogy lesz még alkalmam világversenyen szerepelni a válogatottal - meg is jegyezném: jó ötletnek tartom a Demeter György, Forman József kettős felkérését a kapitányi posztra -, ám az igazi nagy áttörtést öt-hét év múlva élhetjük meg, már amennyiben a fiatalokat most elkezdik megfelelően menedzselni. Igaz, én akkor már nem játékosként, talán edzőként örülök a sikereknek."
Addig is rengeteg dolga van még a parketten a pályafutása zömét centerként megélő, a klubcsapatában a feladóval átlóban remeklő fiatalembernek, aki ekképpen magyarázta a váltást: "Úgy éreztem és érzem most is, ütőként sokkal többet tudok hozzátenni a játékhoz. Bevallom, remekül érzem magam az új szerepkörben. Kezdtem belefásulni az egészbe, de ezzel a váltással új impulzusok értek, újra élvezem a röplabdát."
Ennek, mint látjuk, az ellenfelek isszák meg a levét. Aki le akarja taszítani a trónról az eddig százszázalékos Kazincbarcikát, mindenképpen ki kell találnia valamit Tomanóczy Tibor bombáinak semlegesítésére. Maradjunk annyiban, nem egyszerű feladat.