Szalay mint török basa

Szalay Balázs beleszeretett Törökországba. Eddig kétszer indult az ottani Világkupa-viadalon (a legutóbbiról néhány napja érkezett haza), és egyetlen percig sem titkolta, a remek pályák mellett az is vonzotta, hogy páratlanul gyönyörű tájakon autózhatott. A cappadociai kalapos sziklák, az erdei utak, patakok, vízesések - no és nem utolsósorban a rendkívül barátságos emberek. Bár arrafelé a falusiaknak nincs túl sok fogalmuk a terepraliról, a vendégszeretet náluk mindenek felett áll.

No és persze a felmatricázott zöld Frontera látványa és érces hangja a kereskedők szívét is megdobogtatta, és még kedvesebbek lettek, amikor Szalay hajlandó volt felölteni a helyi ősi viseletet, az aranyhímzéses kaftánt és a pokoli nehéz pénzérmékkel díszített fejfedőt.

A nyakába furcsa dísz került - a boltos szerint szerencsét hoz, ezért el is akarta adni rögtön - Szalay azonban megelégedett anynyival, hogy hazahozott egy rontás elleni, szemet ábrázoló medált, amelyet a csapat egyik tagjától kapott amulettnek.