Mennyei öröm, pokoli szenvedés

1993. szeptember 19-én, a selejtezők 8. csoportjának utolsó fordulójában a Parreira-legénységnek a vb-részvételért le kellett győznie Uruguayt a Maracanában, és bár a vendégek másról sem beszéltek, mint az 1950-es fináléról, Romário kettőt vágva megalapozta nemcsak a válogatott, a saját jövőjét is. Nyolc évvel később már csak egy csoport volt a szubkontinens selejtezőzónájában, és a hosszú menetelés megviselte a brazilokat, akik az utolsó fordulóban újfent Uruguayjal versengtek a még kiadó, automatikus továbbjutást érő egyetlen helyért. Igaz, ezúttal nem egymással játszottak, és egy kis esélye még Kolumbiának is volt. Az akkor négyszeres világbajnok végül összekapta magát, simán megverte Venezuelát (3-0), miként később minden ellenfelét a távolkeleti tornán.

Ám nem csupán a brazilok szenvedtek közvetlenül azelőtt, hogy világbajnokságot nyertek. 1986-ban Diego Maradona például nem ragyoghatta volna be a mexikói stadionokat az ősi rivális argentinok mezében, ha 1985. június 30-án a csereként beálló Ricardo Gareca az utolsó pillanatokban nem egyenlít ki Peru ellen. Az volt a vb-selejtezők nyolcas csoportjának utolsó fordulója. A nyugatnémetek 1990-ben elhódított harmadik címüket megelőzően szintén egy utolsó fordulóbeli győzelemmel (Wales 2-0) kvalifikálták magukat a tornára.

A tradicionális futballnemzetek közül Anglia és Spanyolország is átélt feszült, végül azonban mámorral végződő pillanatokat a vb-selejtezőkön. Az angolok négy éve (nem sokkal azt követően, hogy 5-1-re lemosták a Nationalelfet Münchenben), az utolsó forduló előtt a németek elé kerültek a tabellán, de mivel azonos pontszámmal álltak, az utolsó fordulóban legalább olyan eredményt kellett felmutatniuk, mint az örök ellenfélnek. A németek 0-0-t játszottak otthon Finnországgal, míg a görögök a 93. percig vezettek az Old Traffordon. Ekkor érkezett David Beckham, és pazar szabadrúgásgóllal kilőtte övéit a vb-re.
1993. november 17-én a spanyoloknak a záró fordulóban győzniük kellett a hivatalban lévő Európa-bajnok, Dánia ellen az európai 3. csoportban. A sevillai estén a hazaiak ugyan piros lap miatt elveszítették Andoni Zubizarretát, a meccset viszont Fernando Hierro fejesével megnyerték. A dánok négy évvel korábban hasonló körülmények között buktak el - akkor a románoktól kaptak ki az utolsó körben.

A selejtezők történetének talán legnagyobb bukását Franciaország produkálta 1993-ban. A gallok gyakorlatilag már lefoglalták a repülőjegyet az Egyesült Államokba, hiszen két fordulóval a zárás előtt csak egy pontocskára volt szükségük a vb-részvételhez úgy, hogy hazai pályán fogadhatták az addig nyeretlen izraelieket, valamint a bolgárokat. Óriási felháborodás követte Izrael 3-2-es sikerét, de mindenki bízott benne, hogy a hideg zuhany felébreszti Gerard Houllier társulatát. November 17-én aztán Eric Cantona meg is szerezte a vezetést a Parc des Princes-ben, ám Emil Kosztadinov előbb egyenlített, majd a ráadás pillanataiban bevitte Bulgária győztes találatát, amelynek köszönhetően a balkániak végül részt vehettek a világbajnokságon, s utóbb a negyedik helyig masíroztak. ----