A törések sem törték meg
A garmisch-partenkircheni szuper-G-ben állt oda kétszázadik alkalommal Világkupa-verseny rajtjához Hermann Maier. Az osztrákok kétszeres olimpiai bajnoka kedvenc szakágában némi meglepetésre lemaradt a dobogóról.
Hermann Maiernek ez alkalommal nem volt szerencséje, csak a negyedik helyet tudta megszerezni
Hermann Maiernek ez alkalommal nem volt szerencséje, csak a negyedik helyet tudta megszerezni
1987 őszén növekedési rendellenességet diagnosztizáltak nála, aztán édesapja munkahelyi balesetet szenvedett (nyolc métert zuhant egy állványról), Hermann-nak pedig nem maradt más választása, ott kellett hagynia a schladmingi speciális síiskolát, és szakmát kellett tanulnia. De viszszatért! Beállt kőművesnek, majd miután megküzdött a betegségével, elvégezte a síoktatói tanfolyamot. Tartományi bajnokságokat nyert, de az osztrák válogatottnak a közelébe sem tudott férkőzni, egészen 1995-ig. Akkor az országos bajnokságon 130-as rajtszámmal 18. lett az óriás-műlesiklásban, és rögvest indulhatott a FIS-versenyeken. Az igazi berobbanásra a következő évig kellett várnia.
1996. január 6-án előfutóként vett részt a szűkebb hazájában, Flachauban megrendezett óriás-műlesiklásban, és a nem hivatalos időmérés szerint a produkciója a 12. helyre lett volna elég. Két nappal később második hellyel debütált az Európa-kupában, egy nappal később megvolt az első futamgyőzelme is. Négy héttel később, Hinterstoderben pedig jött az első Vk-viadal, illetve a 26. hely óriás-műlesiklásban.
1997. január 11-én a chamonix-i lesikláson a csuklóját törte – megúszta ennyivel a később megszokott látványos repüléseinek premierjét –, lemaradt a sestriére-i világbajnokságról, viszont nem sokkal később, február 21-én Garmischban megnyerte élete első Vk-viadalát, történetesen szuper-G-ben. Ezek után már senki sem csodálkozott azon, hogy egy évvel később, a naganói olimpián lesiklásban bemutatta az év bukását, majd mintha mi sem történt volna, megnyerte a szuper-G-t és az óriást…
2001. augusztus 24-én kis híján végzetes motorbalesetet szenvedett. Előzött egy nyugdíjas autóst, aki eközben figyelmen kívül hagyta a balra kanyarodni tilos táblát, és bekanyarodott… Másfél év pihenő (megspékelve egy kiújult vádlisérüléssel) lett az eset vége, majd 2003 januárjában tanúi lehettünk a nagy visszatérésnek. Még nem volt teljesen egészséges, de azért lécet csatolt, és az ötödik versenyén, Kitzbühelben – naná, hogy szuper-G-ben! – már ünnepelhetett.
2006. január 29-én pedig negyedik hellyel jutott túl élete kétszázadik Vk-versenyén. ---- S ---- &
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik