Kinevelik az igazi Fradit

Egyszer csak odaültették a kispadra. Tán hónapok, évek óta erre a pillanatra várt, bár aligha ilyen körülmények között. Ifjabb Albert Flórián hivatalosan 1974. január 1-je óta tartozik a Ferencvároshoz, és előbb játékosként, majd pályafutása befejezése után edzőként is kedvenc klubját szolgálja. Már korábban is szóba került a neve, hogy majd ekkor vagy akkor eljöhet az ő ideje, mígnem 2005 novemberében tényleg eljött. A megannyi gonddal-bajjal küszködő, gyakorlatilag tönkretett Ferencváros kispadjára leülni még ebben az esetben is óriási kihívás volt. Azóta teszi a dolgát, és ha valaki azt hiszi, hogy „kis Flóri” bójákat pakol, medicinlabdákat cipel, és a kapu mögül hozza vissza az edzéseken elrugdosott labdákat, az bizony téved. Gellei Imre nagyon is számít a pályaedző segítségére, így alkotnak igazi teamet – ifjabb Albert Flórián mellett Simon Balla István erőnléti edző is belead apait-anyait, hogy ha már pénz nincs, legalább eredmény legyen. A „Császár-fióka” elégedett ember, és most aligha cserélne bárkivel is.

– Milyen érzésekkel ült le tavaly novemberben a Pécs elleni meccsen a Fradi kispadjára?
– Ha azt mondom, vártam erre a lehetőségre, aligha lepődik meg valaki is – válaszolta ifjabb Albert Flórián. – Amióta az eszemet tudom, a Fradihoz tartozom, habár ezzel a névvel aligha lehetett volna más választásom. De valóban kitölti az életemet a Ferencváros, és amikor az őszi sikertelenség után megkerestek a vezetők, elvállal-nám-e Gellei Imre mellett a pályaedzői posztot, boldogan mondtam igent. Azon a Pécs elleni meccsen megpróbáltam győzelembe hajszolni a fiúkat, ám sem akkor, és a következő fordulóban, a Debrecen ellen sem sikerült nyernünk, igaz, nem is kaptunk ki.

– Elégedett az életével? Ott tart, ahol ifjabb Albert Flóriánnak tartania kell?
– Ha arra gondol, miért nem vagyok még vezetőedző, azt mondom, rengeteget kell tanulnom, s ezzel magam is tisztában vagyok. Tökéletes társat kaptam Gellei Imre személyében. Nem azért mondom, mert együtt dolgozunk, de remek szakember. Nem csupán fizikailag, lelkileg is képes felkészíteni a csapatot. Nézem, ahogy dolgozik, és a magam erejével segítem a munkáját.

– S mi van akkor, ha a nyáron azt mondja valamelyik vidéki klub elnöke: nézze, Albert úr, mi úgy gondoljuk, az ön kezébe adjuk a csapat irányítását. Elvállalná?
– Nem.

– Ezt nem hiszem.
– Pedig itthon nem szeretnék más klubnál dolgozni. Mondom, Albert névvel nem könnyű másik csapatot szolgálni, és nem is tervezem. Jó nekem itt, de ha, mondjuk, edzőcserére kerülne sor, boldogan mennék vissza a Népligetbe, hogy tovább irányítsam a Fradi utánpótlását. Hat évig dolgoztam ezen a területem, három esztendőt utánpótlás-igazgatóként. Büszke vagyok arra, amit együtt elértünk.

– Mire gondol?
– Arra, hogy most van tíz saját nevelésű fiatal az első csapat keretében.

– Talán azért, mert nincs pénz igazolni.
– Mindegy, miért, az a fontos, hogy saját nevelésű ifjakból álljon a keret, és ha lehet, a csapat is. Ezt azért hangsúlyozom, mert így továbbvihetjük a klub szellemiségét. A nálunk nevelkedő gyerekek jól tudják, hogy a Ferencváros nem egy csapat a sok közül, sokkal több annál.

– Szép, amit mond, csak már egyre kevésbé érvényes. Még az idegenlégiósokkal megerősített 1995-ös BL-csapatra is bátran mondhatták a drukkerek, hogy ez az igazi Fradi, ám az utóbbi években gyakorlatilag megszűnt a fradizmus.
– Ezzel nem értek egyet. Sokat beszélgettünk a játékosokkal, például a ciprusi edzőtáborozás során, és nézze meg, hogy az első fordulóban, Fehérvárott, hogyan küzdöttek. Holott már nincs itt Rósa Dénes, Szűcs Lajos, és hiányzott a sérült Lipcsei Péter is. A csapat remekül helytállt, nem véletlenül tapsolta meg Fradi-tábor.

– Ha már szóba hozta Szűcs Lajost, mi a véleménye a távozásáról?
– Szerintem rosszul döntött. Nem akarom megsérteni a pápaiakat, de Lajosnak inkább külföldre kellett volna szerződnie, ha már mindenáron menni akart. Tudom, hogy kell a pénz, tisztában vagyok vele, hogy az embernek adódnak nehézségei, nehéz időszakai, de én a helyében másként döntöttem volna.

– Árulja el, mióta nem kapott fizetést?
– Hét hónapja.

– Ez igen! Így aztán lehet a munkára koncentrálni.
– Ez van. Én egyébként biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb rendeződik a klub helyzete, mert olyan nincs, hogy a Fradi megszűnjön vagy tönkremenjen. Optimista vagyok, egyrészt, mert élvezem a munkát, másrészt, mert szó sincs arról, hogy bójákat pakolnék. Gellei Imre rengeteg taktikai gyakorlást bíz rám, sokszor én vezetem a tréninget. Simon Balla István felel a játékosok erőnlétéért, nekem pedig a finomításban jut fontos szerep. És persze jó ezzel a kerettel dolgozni. A Ferencváros jelenlegi játékosállományát nem cserélném el sem az Újpest, sem a Debrecen, sem a Fehérvár állományára. Mert előbb-utóbb ezek a fiúk alkothatják majd az igazi Fradit.