Wales és a boksz büszkesége

Csak egy kis motiváció kellett, és Joe Calzaghe olyan előadással rukkolt ki, amelyet már évek (mondjuk 2003 júniusa, Byron Mitchell megsemmisítése) óta hiába várt tőle mindenki. Úgy tűnik, a walesinek Evans Ashira, Mario Veit vagy éppen Kabari Szalem leiskolázása semmiféle érzelmi többletet sem jelentett, úgy gondolta, ellenük elég a sematikus „alapbunyót” hoznia, már azzal is bőven jobb náluk. Jobb volt, ezt az eredmények is mutatták, bár ha csak kicsit is odatette volna magát, aligha kellett volna Ashirával és Szalemmel is 12 menetet a ringben töltenie, és aligha unta volna halálra magát a közönség a találkozókon.

Szombaton Manchesterben ismét tizenkétszer három percet bunyózott, de egészen más szférában. Mert Jeff Lacy, az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség) világbajnoka olyan kaliberű bunyós, akivel szemben a sémák nem elegendők, akivel szemben százszázalékosnak kell lennie az embernek. Lacy volt az első az amerikaiak Sydneyben látott csapatából, aki a profik között is csúcsra ért, 2004 óta biztosan őrizgette a világbajnoki övét, a legutóbbi három meccse például a tervezett 36 menet helyett öszszesen 17-ig tartott.

Erre fel akkora verést kapott Calzaghétól, amilyet nemhogy címegyesítő, de még „mezei” világbajnoki címmérkőzésen sem szokás kapni. A fogadóirodák által alulértékelt „Olasz Sárkány” (vagy „Wales Büszkesége”, ahogy tetszik) teljes repertoárját bemutatta, felütésekkel kezdett, horgokkal folytatta, majd elővette a régen látott kombinációit is. Már a második menetben hajszál híján ledöntötte a lábáról Lacyt, erre végül csak a 12. felvonásban került sor, de csak azért húzódott addig az első „számtanóra”, mert az amerikai hihetetlen ütésállóságról tett tanúbizonyságot. A finisben azonban egy újabb sorozásnak már ő sem tudott ellenállni, és bár felkelt, csak a K. O.-t tudta elkerülni. A pontozói lapokon ugyanis Calzaghe elképesztő fölénnyel diadalmaskodott, ketten 119:107-tel, a harmadik bíró pedig 119:105-tel látta őt jobbnak. A maximális 120 pont csak azért nem jött össze, mert a 11. menetben fogásért egy pontot levontak tőle.
„Még sohasem láttam ilyen előadást. Nem Calzaghe-tól. Senkitől” – mondta a találkozó után Jeff Lacy.
Alighanem szívesen lemondott volna arról, hogy ő legyen a darab másik főszereplője.

Még sérülten is ment

A hosszú idő után újra nagyszerű teljesítménnyel kirukkoló Joe Calzaghe szerint egyetlen pillanatig sem lehetett kérdéses a találkozó végkimenetele.
– Minek köszönhető a mostani parádéja?
– Annak, hogy jó ellenféllel szemben könnyű jól bokszolni – válaszolta Calzaghe. – Jeff Lacy világklasszis öklöző, ellene a maximumot kellett kihoznom magamból. Meg is nyertem az összes menetet!

– Mikor lett volna esélye Lacynek?
– Ha megáll velem szemben, és az adok-kapokból ő jön ki győztesen. De azt hiszem, megmutattam, hogy mindenben jobb vagyok nála. Túl gyors voltam neki, és bár a nyolcadik menetben megsérült a bal kezem, még így is sok ütést helyeztem el a fején. Érdemes lenne megnézni a fizimiskáját.

– Bántotta, hogy az amerikai folyton hangoztatta, gyengék az ütései?
– Azért gyenge ütőerejű bokszolótól nem rossz, ahogyan kidekoráltam az arcát, ugye?! Úgy lépett a ringbe, hogy lebecsülte az ütőerőmet, aztán kiderült, e tekintetben neki vannak gondjai. Még csak meg sem rendített, nemhogy veszélybe sodort volna. Ez kissé meg is lepett. Sokkal keményebb ütésekre számítottam tőle, aztán kiderült, nekem sokkal nagyobb bombáim vannak.