A mozdulat, amely megismételhetetlen

Ezernyi, kitörölhetetlen emlékkép. Egy csodálatos pályafutás pillanatfelvételei Marcaliból, a Megyeri úti stadionból, Tokióból, Liverpoolból, a Maracana-stadionból vagy az újpesti Cérna-pályáról. Ezernyi, kitörölhetetlen emlékkép az egyik legsportszerűbb futballistáról, akit fúrtak, faragtak, gáncsoltak, felvágtak – de ő újra és újra felpattant, s rohant tovább, egészen a halhatatlanságig. Mert hiába temették el csütörtök délután Bene Ferencet, a góljai, a mozdulatai, a különleges tehetsége és a mindig szerény életvitele örök életet jelent számára. Százak, ezrek siratták ezen a havas márciusi napon, és nemcsak a legendás csatártól búcsúztak, hanem a soha vissza nem térő futball-láztól, a saját fiatalságuktól is, amelynek Bene Ferenc volt a főszereplője. Ezernyi, kitörölhetetlen emlékkép, s közöttük talán a legkülönlegesebb, 1975. november 5-e, az Újpest a Benficát fogadta BEK-visszavágón. Ekkor történt: „Egy vendégszabadrúgás után J. Henrique, a Benfica kapusa megfogta a labdát a tizenegyespontnál. Kirúgáshoz készülődött, játszott a labdával, feldobta egy kicsit a levegőbe, és ez lett a veszte! A közelben álló Bene a levegőben lévő labdát az üres kapu közepébe emelte…” Sem azelőtt, sem azóta nem lőttek így gólt. Akkor hiába nyert az Újpest 3–1-re, a portugálok mentek tovább, de erről a találatról hónapokig beszéltek Pócsmegyertől Párizsig. Ezernyi, kitörölhetetlen emlékkép. Minden futballszurkoló őriz magában legalább egyet Bene Ferenccel kapcsolatban. S aki ott volt az újpesti bálvány búcsúztatásán, ezt is elraktározza magában, s arra gondol majd: itt nyugszik Bene Ferenc, aki nem messze a Megyeri úti temetőtől éveken át a legnagyobb kedvenc volt. S az is marad az idők végezetéig.