Kétszer egyenlített az MTK, de harmadszor már nem tudott, így nyert a rutinos Debrecen 4–2-re Miközben Sándor Károlytól azt kérdezte a kapuban posztoló biztonsági őr, hogy „…maga honnan is jött?”, a közeli töltésen mintegy tucatnyian gyülekeztek és hangoltak.
Itt-ott már hallatszott a „Hajrá, MTK!”; persze csak távolról, egészen halkan. A pályát tökéletes csend uralta, s amikor a népszerű Csikar némi magyarázkodás után végül csak bejutott abba a stadionba, amelybe 59 éve kijár, és amelyben különleges tisztelet övezi, a csapatok készen álltak a kezdésre.
Szurkolók az utcán, rendőrök a stadionban
Aligha gondolták az MTK-nál és a Debrecennél, hogy ezen a téli márciusi vasárnapon ilyen körülmények között kell rangadót vívniuk. Sándor Csikar mondta is, hogy „…gyalázat, ami itt történik. Az amúgy is tönkretett magyar futballba belerúgtak még egyet, hát miért kell azt a maradék néhány szurkolót és szponzort is elüldözni a sportágtól?” És igaza volt a legendás jobbszélsőnek, az a néhány ember, aki bejutott, azt kérdezte egymástól: vajon miért van erre szükség? Odakinn többtucatnyi rendőrautó, a büfében jókedvűen falatozó egyenruhások – a szurkolók meg kitiltva. Pedig az MTK-pályán sosem volt botrány.
Hazai ziccerek a Loki-fölény ellenére
Nem is volt ez rossz meccs! A Garami József által már-már tökéletesre fejlesztett harmonikaelv (négy védő, két védekező, illetve három támadó középpályás és elöl a gólveszélyes Hrepka Ádám) ezúttal is hatékonynak tűnt. Hiába birtokolta többet a labdát az első félidőben a Loki, a nagyobb ziccereket a házigazda, egészen pontosan Hrepka Ádám hibázta el. Aztán persze jött a válasz: Ibrahim Sidibe és éktársa, Igor Bogdanovics kihasználta a hazai védelem megingásait – a két találat között pedig Hrepka javított egy szemfüles találattal. Jó kis meccs volt ez – s még jobb lett volna, ha közben felhangzik a „Hajrá, kékek, hajrá, kékek, olé!”, vagy a „Gyerünk, gyerünk, Lokika!” rigmus. Nem csoda, hogy az MTK közleményben tiltakozott a rendőri ultimátum miatt…
Ibrahim Sidibe (balra) Rodenbücher István ellen is megnyerte a fejpárbajt
M. Németh Péter
Ibrahim Sidibe (balra) Rodenbücher István ellen is megnyerte a fejpárbajt
A szünetben Garami József lecserélte a sokat hibázó Miso Koljenovicsot, és átszervezte csapatát. Horváth Levente lett a balhátvéd, Hrepka Ádám hátrébb húzódott, ékként pedig a nagy ígéretet, Németh Krisztiánt vetette harcba a szakmai igazgató – mindhiába. A folytatásban a Loki akarata érvényesült, egymást követték a debreceni akciók, Dombi Tibor a legszebb napjaira emlékeztetően futotta le a hazai védőket, Ibrahim Sidibe pedig gyakorlatilag megoldhatatlan feladat elé állította a fővárosi hátvédeket.
A végjátékban bukott el a vendéglátó
Jött az újabb vendégvezetés, ám az MTK ekkor egyszer még megvillant, a hajrára viszont kapitulált. Fontos három pont sorsa dőlt el ezen a napon, a nézők nélküli, hangulattalan meccsen, ám újra bebizonyosodott, hogy a magyar futball nem elsősorban a pályán látottak miatt tart ott, ahol. Dicséret illeti a két csapat játékosait, hiszen lehetett volna ez amolyan edzőmeccs is, ám a főszereplők beleadtak apait-anyait. Sáros, mély talajú pályán, drukkerek nélkül futballoztak, méghozzá hazai szinten kiemelkedő színvonalon. Ezért is szomorú mindaz, ami a rendőrség ultimátuma miatt történt. Ez a zárt kapus találkozó újabb merénylet volt a magyar labdarúgás ellen, a debreceniek ettől függetlenül boldogan térhettek haza, hiszen győztek. ---- E ---- &
