A pénztárca most elfelejtve

A jégkorong Borsodi Liga harmadik helyéért küzd egymással a Ferencváros és a Dunaújvárosi AC-Invitel. A három nyert mérkőzésig tartó párharcban az FTC előbb 5–3-ra, majd 3–2-re nyert, ám utána a DAC feltámadt, és 2–0-ra, valamint 3–2-re győzött, következhet tehát – vasárnap délután hat órától – a mindent eldöntő ütközet, mégpedig az Acélbikák pályáján. Mindkét csapatkapitány elszántan nyilatkozott, a Ferencváros kétmecscses előnyből nem akarja elbukni a csatát, a Dunaújváros pedig élni kíván pszichikai fölényével.

„A legfontosabb, hogy ezúton is szeretném megköszönni csapattársaimnak az egész éves munkájukat – kezdte Hoffmann Attila, a fővárosi zöld-fehérek vezére. – Négy hónapja nem kapunk fizetést, de ez nem látszik meg a játékunkon, a vasárnapi eredménytől függetlenül kalapot emelek társaim előtt.” Kétségtelen, az FTC hokisai valóban példásan küzdenek, és időnként tetszetősen, eredményesen is játszanak, ám az utóbbi két meccs nem úgy sikerült, ahogy Szabó István vezetőedző tervezte. „A legutóbbi találkozón a játékvezetők egyáltalán nem álltak a helyzet magaslatán, és nem csak a meg nem adott gólunkra gondolok. Nagy előnyt adtunk le, és sajnos mi is hozzásegítettük az Újvárost az egyenlítéshez. Lelkileg jelentős előnyben van az Acélbikák csapata, de természetesen a vasárnap délutáni meccs nincs lefutva. Jó kapusteljesítményre van szükségünk és arra, hogy legalább annyi szerencsénk legyen, mint a Dunaújvárosnak volt eddig a párharc során.”

A Fejér megyeiek nagyon mélyről kapaszkodtak vissza, hiszen az elődöntő kudarca után a bronzcsatában hamar kétmeccses hátrányba kerültek. „A két csapat hasonló cipőben jár, a játék képe kísértetiesen hasonló volt mind a négy meccsen, ám az elsőn és a másodikon a Ferencvárosnak jó volt a helyzetkihasználása – állapította meg Szélig Viktor, a legfőbb Acélbika. – A csapatmunkánk jobb, mint riválisé, ezt kell kamatoztatnunk az utolsó összecsapáson is. Nagyot buktunk azzal, hogy nem jutottunk be a döntőbe, nehéz helyzetünk ellenére arcpirító lenne, ha a dobogóról is lecsúsznánk.”