Csekély öröm: van egy pont

Ritka az olyan mérkőzés, amelyen a nehéz helyzetben lévő csapatok ne örülnének egy-egy kicsikart döntetlennek, hiszen a bentmaradásnál minden összekapart pontnak óriási jelentősége lehet. Hiába szenvedett el mind a DVTK, mind pedig a REAC háromból három vereséget a tavasszal, ezen a mérkőzésen gyaníthatóan egyik csapat sem örült volna a döntetlennek. Még mindig ugyanannyi pontunk van, mint az őszi szezon befejezésekor, de kit verjünk meg, ha nem a tavasszal ugyancsak nullapontos ellenfelet? – gondolhatta Pajkos János és Urbán Flórián. A mérkőzés előtt, ha lehet, még a szokásosnál is feszültebben sétálgatott a két tréner az öltözőfolyosón, és bizonyára azon morfondíroztak, vajon mi lesz, ha most sem sikerül. Ebből a szempontból Pajkos János volt rosszabb helyzetben a gyenge szereplés miatt, alatta ugyanis már erősen inog a diósgyőri kispad. A feszültség látszott is rajta, de a hangulat általában is meglehetősen fagyos mostanában Diósgyőrött.

A mérkőzés további pikantériáját Tamási Zoltán szolgáltatta, aki az ősszel még a Diósgyőr labdarúgója volt, igaz, sérülés miatt egyetlen bajnokin sem lépett pályára. A tél óta viszont már a REAC futballistájának vallhatja magát. Régi ismerősként tért hát vissza Miskolcra, és ahogy az ilyenkor illik, barátságosan üdvözölte a korábbi ismerősöket. A találkozó elején aztán még be sem fejeződött a bajnokság főszponzorának, a Borsodi Sörnek a reklámszövege, amikor Nyerges Krisztián helyzetbe került, lövését követően pedig a REAC majdnem örülhetett is. Ezt követően is a vendégek birtokolták többet a labdát, a REAC játékosai a rossz talaj ellenére is laposan próbáltak passzolgatni, és bár helyzetekig nem jutottak el, érezni lehetett, a sárga-kékek valóban győzni utaztak Diósgyőrbe.

A hazaiak sokszor csak szabálytalanság árán tudták megállítani a REAC futballistáit, a beívelt szöglet- és szabadrúgásokhoz pedig rendre előrelopakodott Tamási Zoltán és Nagy I Gábor. A DVTK kapujában élete első élvonalbeli mérkőzését játszó Szalma Pál azonban képletesen és szó szerint is jól állta a sarat. A félidő végéhez közeledve, Pajkos János együttese aztán egy kicsit összekapta magát, de gólt a hazaiaknak sem sikerült rúgniuk.

Az első félidő lagymatag futballját követően a szünet után megélénkült a játék, legalább néha már egy-egy támadásszerű variációt is fel lehetett fedezni. A Diósgyőr felgyorsította az iramot, néhány percig a kapuja elé szegezte ellenfelét, de a rákospalotaiak alacsony termetű játékosai is gyakran zavarba hozták az olykor nehézkes hazai védőket. Egy kemény ütközet következtében Tamási Zoltán maradt a földön, le is kellett cserélni. Majd egy balszerencsés mozdulatot követően büntetőhöz és vezetéshez jutott a DVTK. Urbán Flórián csapata azonban nem roppant össze, néhány perccel később kiegyenlített, és ha a vége előtt Szalma Pál nem véd óriásit, könnyen fordulhatott volna a kocka. Összességében hiába szerezte meg a vezetést a DVTK, nem érdemelt győzelmet, hiszen az első félidőben a rákospalotaiak, a másodikban a hazaiak tettek többet a sikerért, de legalább mindkét csapatnak megvan az első tavaszi pontja. ---- M ---- &