Katalizátornak hívják

„Több mint két órán át tárgyaltunk, mindketten vázoltuk elképzeléseinket, az igazgató úr lényegében minden feltételemre rábólintott – mondta Rátgéber László. – Az egyetlen gond, hogy nem tudják garantálni a létező legerősebb összetételű válogatottat, sőt éppen tőlem várják, hogy afféle katalizátorként mobilizáljam az Európa-szerte profiskodó sztárokat. Elsőnek újvidéki földimet, Szlobodanka Tuvicsot hívom fel, akinek pályafutását kisgyerekkorától egyengettem. Ha ő csatlakozik, akkor talán a többiek is követik a legnagyobb tekintélyű szerb kosaras példáját.”

Magától adódik a kérdés, hogy akkor – ezek szerint – lényegében elvállalta a felkérést?
„Úgy fogalmaznék, hogy belgrádi látogatásom előtt ötven százaléknál kisebb esélyt adtam magamnak a megegyezésre, most viszont átbillent az arány ötven százalék fölé. Minek tagadjam, izgat a feladat, néhány rutinos klasszisból és ugyanannyi fiatal tehetségből olyan csapatot kellene kialakítanom, amelyik előbb kijut a kétezer-hetes olaszországi Európa-bajnokságra, majd reményeim szerint a pekingi olimpiára. Ugyancsak a megállapodás mellett szól, hogy a felkészülés nagyrészt a szülővárosomban zajlana. Most abban maradtunk, vasárnap újból találkozunk, éppen Újvidéken, a Szerb Kupa döntőjén – ahol egymás tenyerébe is csaphatunk. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy az esetleges kapitányi szerződésem nem befolyásolja pécsi munkámat.”