Foci helyett bokszmeccs

Fél órával a kezdés előtt meglepően nagy volt a nyugalom a stadion környékén, ami a két tábor viszonyát ismerve – meglepetésnek tűnt. Persze rögvest kiderült a látszólagos béke oka: az autóval érkező kispestiek már korábban beviharzottak a belvárosba, és átalakítottak néhány szúrósan néző kirakatot és kocsmát. Fájdalom, a rendőrség ezt a fajta városrendezést nem díjazta, így a Honvéd-tábor egy része rögvest az őrszobán kötött ki. Tízen a rendőrség vendégszeretetét élvezték, egy fanatikus meg – vélhetően a kemény ellentámadás következtében – kórházba került.

A piros-fehér-feketéknél azonban nemcsak a szurkolósereg, hanem a csapat is igen foghíjas volt: kimaradt Kovács Zoltán, Dancs Roland és Genito is, az utóbbi kettő vélhetően nem csak a kisebb sérülése miatt. (Tartja magát a hír, hogy alá nem írt szerződéshosszabbításuk miatt kellett kimaradniuk.) Odaát viszont új ember mutatkozott be, méghozzá a szlovén Klemen Bingo, és az egerszegi drukkerek bíztak is abban, hogy legalább annyira szerencsés lesz, mint a – természetesen nem róla elnevezett – játék nyertesei.

Miközben a két tábor mindent megtett, hogy 90 percen keresztül szóismétlés nélkül szidja egymást, a szurkolókhoz hasonlóan a csapatok is egymásnak estek. Meghökkenésünkre a vendégjátékosok futballoztak veszélyesebben: az első két labda érintésével a hajdani viking névrokon finomságát idéző Eric nagy lövéssel vétette magát észre, majd Venczel Balázs is tesztelte Varga Zoltán képességeit, a másik kapu előtt pedig a cserekapus szürkeségéből előlépő Miski Zoltán tett arról, hogy Aldo Dolcettinek a torkába ugorjon az ebéd, amikor alászaladt egy beadásnak.

Az egerszegiek azonban nem tudták sem ezt, sem pedig a többi kispesti védelmi hibát kihasználni. A hazai csapat mindenféle elképzelés nélkül futballozott: többször előfordult, hogy valamelyik ZTE-játékos hirtelen elindulásból elvitte a labdát a vendégtérfél közepéig, majd tanácstalanul szétnézett, és megjátszásra váró társ híján visszapasszolt az utolsó védőnek. El lehet képzelni, hogy a közönség mennyire élvezte ezt a játékot... A kispestiek viszont némelykor remekül kontráztak, és ha Bozori Balázs két jó csel után megelégedett volna a gólpasszal, és roppant önző módon nem bikázza bele a becsúszó hátvéd lábába a labdát, akkor a Honvéd előnnyel vonulhatott volna szünetre.

Csaknem egy óra telt el a mérkőzésből, amikor elképesztő látvány részesei lehettek a nézők: a Zalaegerszeg felépített egy szép támadást – igaz, a befejezésbe némi hiba csúszott, de a roppant hálás szurkolók ennek tiszteletére rögvest összedobtak egy egész szektoros koreográfiát.

Nagyjából ennyit érdemes írni a második félidőről.

Mert ugyan Szentes Lázár együttese valamivel aktívabb volt, mint az első játékrészben (ez nem tűnt olyan nagy bravúrnak), de képtelen volt áttörni a jól szervezett kispesti védelmet. Az viszont a Honvéd kritikája, hogy a támadásokkal alig törődött, így jobbára unalmas mezőnyjáték folyt a két tizenhatos között, némi hazai fölénnyel, amit azonban nem sikerült gólra váltaniuk, így a gyenge mérkőzésen igazságos döntetlen született – bár ezért a teljesítményért inkább csak a Kispestnek járna fél pont...

A drukkerek azért keretbe foglalták a meccset: ha már előtte pofozkodtak, igyekeztek a végén is egymásnak ugrani, de az egerszegiek hiába jutottak egy szektorral közelebb a vendégszurkolókhoz, néhány rendőr azonnal visszazavarta őket a saját helyükre. Az emberben pedig felvetődik a kérdés: egy ilyen rossz meccs után van értelme még verekedni is? ---- M ---- &