Meggyőző a jobb oldal

INTERNAZIONALE (olasz) - VILLARREAL (spanyol) 2–1 (1–1)
Milánó
V: Sars (francia). G: Adriano (7.), Martins (54.), ill. Forlán (1.)
INTERNAZIONALE: Toldo – J. Zanetti, I. Córdoba, Samuel, Womé – D. Sztankovics (Kily González, 82.), Verón, Cambiasso, César (Materazzi, 69.) – Recoba (Martins, 28.), Adriano
VILLARREAL: Viera – Javi Venta, Gonzalo Rodríguez, Pena, Sorín – Riquelme, Arzo (Quique Álvarez, 60.), Senna, Calleja (Santi Cazorla, 87.) – José Mari (G. Franco, 76.), Forlán
A visszavágót április 4-én játsszák.

Erre azért még a legoptimistább spanyolok sem számíthattak. A milánói meccsből nem telt el egy perc sem, amikor a labda már Francesco Toldo mögött táncolt – holott nem ő volt a hunyó. Sokkal inkább a leggyengébb láncszemnek vélt Pierre Womé, akit José Mari megelőzött, magához vette Juan Román Riquelme passzát, s már lőtt is. A bombát az olasz kapus óriási védéssel még megállította, de az uruguayi bezsákolta a kipattanót.

Természetesen az Inter rögvest aktivizálta magát – vélhetően amúgy is így tett volna, csak hát a bekapott gól sürgető tényező volt –, előbb Alvaro Recoba, majd Dejan Sztankovics kereste Adrianót – utóbbinak lett eredménye. Történt, hogy a szerb elviharzott a jobb szélen, betett labdáját Pena nem tudta rendesen eltakarítani, a hatalmas brazil pedig az ötösről azért még mostani góliszonyában is könnyedén betalált.

A pörgős iram csak a félidő felére hagyott kissé alább, akkortájt a kék-feketék kezdték kézbe venni az irányítást, de ez nem jelenti azt, hogy sárga mezesekből kifogyott volna a kreativitás. Ellenkezőleg. Riquelme elemében volt, osztogatott, ahogy kell, más kérdés, hogy egyik támadókollégája sem volt ugyanennyire ügyes. A túloldalon is akadt esemény, ott Recoba lövöldözött, Sebastian Viera meg védett. A hazai húszasnak ez volt az utolsó előtti mozdulata – távozásként begyűjtött egy sárgát –, mielőtt elhagyta volna a pályát: alig fél óra múltán ugyanis felváltotta őt Obafemi Martins.

Annak ellenére, hogy Luis Figo vádlisérülése nem gyógyult meg idejében – ennek következtében a portugálból egyszerű néző lett szerda estére –, a lombardok jobb oldala volt aktívabb, Javier Zanetti és a már emlegetett Sztankovics folyvást akciózott – hozzájuk csatlakozott a gólján felbuzduló Adriano.

A fordulás után sem változott a képlet, Pena majdnem kitolt saját kapusával, midőn Juan Sebastián Verón szabadrúgását hátrafelé terelte, de végül ebből nem lett baj. Sztankovics viszont adott még egy gólpasszt: miután átesernyőzte Juan Pablo Sorínt, a szokott helyéről, jobbról tekert középre, a korábban váratlanul beszálló Obafemi Martins pedig bevégezte a feladatot (2–1). Egy kontra lehetett volna a ráadás, César megszerezte a labdát a saját tizenhatosánál, Zanetti elindult előre, mindenkit átjátszott, aki szembe jött, ám Martins beíveléséről Womé lemaradt. A rivális kapufával reagált: amíg Toldo szervezte a sorfalat, Riquelme cselekedett, ám a léc konzerválta az állást.

A Villarreal ennek ellenére ment előre becsülettel, mígnem a zseniális Sztankovics majdnem összehozott még egyet, de a két csatár egyike sem járt sikerrel. Majdan Verón tüzelt negyvenről, Adriano fejelt közelebbről – általában nem sokat elmélkedtek, mielőtt próbálkoztak volna. A szórakoztató eseménysor további gólt nem hozott, így a felek az Inter szűkös előnyével fordulnak, holott sokkalta nagyobb is lehetne a differencia.