Emelt fővel búcsúztak, de…

– Mi valósult meg a taktikai elképzeléseiből a pamplonai visszavágón?
– Tudtuk, hogy szinte egy másik ellenféllel kell csatáznunk – mondta Zdravko Zovko, a Veszprém edzője, akinek csapata az összesítésben 59–58-ra kapott ki a spanyol bajnok Pamplonától a BL-elődöntőben. – Változtatnunk kellett a harcmodorunkon, arra kellett törekednünk, hogy a Pamplona alkalmazkodjon a mi taktikánkhoz. Ez nem mindig sikerült. Védekezésünk az első félidőben elfogadható volt, a másodikban viszont gyakran hullámzott, Vlado Sola bravúrjai kellettek, hogy tartsuk magunkat.

Ezúttal hiányoztak a vezéregyéniségek

– A támadójátékban mi volt a legfőbb gond?
– A második félidőben több kritikus időszak akadt a játékunkban, korán kellett időt kérnem, hogy visszatérjünk a ritmusunkhoz. Nem tudtuk folyamatosan összekötni a védekezésünket a támadásainkkal, lerohanásaink is akadoztak.

– Lehet, hogy ennyit engedett meg a Pamplona?
– Kétségtelen, rosszul reagáltunk ellenfelünk váltásaira. Kiderült, hogy rutinos játékosaink egyéni tudása és nagy tapasztalata csak akkor érvényesülhet, ha a Veszprém csapatként is tud küzdeni. A legnehezebb feladatokat ezúttal ritkábban tudtuk megoldani, úgy játszottunk, mintha tapasztalatlan zöldfülűek lennénk. Ez a gond már a Montpellier elleni negyeddöntőben is jelentkezett egyszer-kétszer, de akkor a fiatalok hibáit ellensúlyozták a rutinos játékosok higgadt megoldásai.

– A gyors leindítások miért nem sikerültek?
– Széteső, fegyelmezetlen védekezéssel nem tudtunk labdát szerezni, ezért csak ritkán akadt alkalmunk arra, hogy gyors játékosainkat indítsuk.

– A felállt védőfallal szemben kiktől várt többet?
– Valamennyi játékosunktól többet reméltem támadásban, mert még a legjobbak is hagytak ki helyzeteket. Ez azért bosszantó, mert Veszprémben hasonló hibák miatt nem tudtunk jelentősebb előnyt szerezni a visszavágóra.

– Volt vezéregyénisége a Veszprémnek?
– Ezúttal nem. Pedig többen is alkalmasak a szerepre. A BL küzdelmeiben a korábbi összecsapásokon rendre akadt húzóember a csapatban. Pamplonában nem.

Helyük van az európai elitben

– Vlado Sola kapusteljesítményéről csupa jót mondott a mérkőzés után.
– Igen, mert ő valóban kiemelkedett, különösen a csata kritikus pillanataiban tartotta a lelket társaiban. Jórészt neki volt köszönhető, hogy szoros maradt az állás.

– Mégis sok gólt kapott.
– Mert a védelemmel többször is baj volt. Néhányan nem érezték át kellően a csata fontosságát, a tét nagyságát, a találkozó legforróbb pillanataiban megmutatkozott egy-egy játékosunk rosszabb énje.

– Jobb csapat a Pamplona?
– Most továbbjutott, ám a Veszprémet erősebb, képzettebb és egységesebb csapatnak tartom. Dicsérő jelzőket persze sorolhatnék a baszk gárdára is, ám az is biztos, hogy továbbjutása csupán néhány apróságon múlott. Az öszszesítésben egy góllal kaptunk ki, és emelt fővel távozhattunk a küzdőtérről. A Pamplona semmi meglepőt nem mutatott, ugyanakkor nyilvánvaló, nem véletlenül nyert tavaly spanyol bajnokságot, valamint az sem csak a szerencséjén múlott, hogy a Bajnokok Ligájában elbúcsúztatta a Leónt, a Zagrebet és a címvédő Barcelonát.

– Ráadásul szombaton két kulcsjátékosa, Mateo Garralda és Zoran Lubej nélkül játszva harcolta ki a fináléba jutást.
– Ez igaz, ugyanakkor nálunk is akad gond. Kiril Lazarov a héten alig edzhetett lábsérülése miatt. A Pamplona a két hiányzó játékosa nélkül is roppant erős volt, ám legyőzhettük volna.

– Miként értékeli a Veszprém BL-szereplését?
– Becsülettel küzdött csapatom valamennyi mérkőzésen. A tizenkét találkozó közül hármat vesztettünk el, és ez jó mérleg. Látjuk a helyünket az európai élmezőnyben, a következő évadban még előrébb léphetünk.

– Egyetért azzal, hogy a továbblépéshez meg kell találni Vlado Sola utódját?
– Az olimpiai és világbajnok a nyáron visszatér Zágrábba, nekünk hasonló képességű játékost kell szerződtetnünk a helyére.

Javában keresik Vlado Sola utódját

– Kire vagy kikre gondol?
– Még folynak a tárgyalások, de olyan szintű kapust szeretnénk igazolni, mint Dejan Perics, Sterbik Árpád, David Barrufet vagy Henning Fritz. Tatai Péterrel elégedett vagyok, ő a jövő embere lehet, de egy vérbeli klasszis kapus kell mellé a keretbe. ---- Az MKB Veszprém két vezéregyéniségétől, Pérez Carlostól és Vlado Solától azt kérdeztük, szerintük mi volt a legfőbb oka csapatuk kiesésének.

PÉREZ CARLOS: „Veszprémben szerettünk volna nagyobb előnyt szerezni, de Pamplonában kiderült, a két gól is elegendő lehetett volna. A visszavágón is többször nálunk volt az előny, már kettővel is vezettünk, mégis kiadtuk a kezünkből a kezdeményezést. Főleg a támadásaink sikertelen befejezésében látom a vereség lényeges okát, de a védekezésünk sem volt olyan acélos, ahogyan elképzeltük, erőszakosabban, fegyelmezettebben kellett volna küzdenünk. Mind az első találkozón, mind a visszavágón úgy éreztem, jobbak vagyunk, mint a Pamplona, ám összességében mégis ellenfelünk hibázott kevesebbet. A kapusok mindkét oldalon jól védtek, a minimális különbség a mezőnyben nyújtott teljesítmények miatt alakult ki.”

VLADO SOLA: „Remek eredmény, hogy bejutottunk az elődöntőbe, hiszen ebben az évadban a legerősebbek közül többet is legyőztünk, főleg a Ciudad Realra, a Montpellier-re és a Pamplonára gondolok. Most mégis befejeződött számunkra a Bajnokok Ligája, amiben sajnos nekem is volt szerepem. A saját mércém szerint nem védtem jól. A statisztika talán azt mutatja, hogy sok lövést hárítottam, mégis úgy érzem, még többet kellett volna, és akkor a döntőben lennénk.

Hozzáteszem, legveszélyesebb ellenfeleink többségének keretében általában két kiemelkedő tudású és rutinos kapus véd, vagyis az nem nagyon fordulhat elő, hogy mindkettő gyenge napot fog ki.” ---- Csak az elégedetlenkedhet az MKB Veszprém BL-szereplésével kapcsolatban, aki nem tudja, milyen pokoli erős mezőnyben jutott be az elődöntőbe a magyar bajnok. Zdravko Zovko mester gárdája a sikeres csoportküzdelmek után a nyolcaddöntőből és a negyeddöntőből egyaránt továbbjutott, vagyis a világ négy legjobb csapata közé verekedte be magát. Ezt kizárólag úgy érhette el, hogy játékosai, edzői, vezetői, szponzorai és szurkolói egyaránt mindent megtettek a legjobb eredményért. A felsoroltak szájíze most keserű, mert a Veszprémnek valós esélye volt, hogy 2002 után újra a fináléban csillogtassa meg tudását, ám nem tudott élni a lehetőséggel. A még jobb eredmény mindösze egy gólon múlott. Ugyanis ha Pamplonában csak két góllal kapott volna ki, akkor összesítésben döntetlen az állás, és idegenben lőtt több góljával bejut a döntőbe. Ám erre a számolgatásra sem lett volna szükség, ha végig úgy játszik, mint az első félidő közepén, amikor már két góllal vezetett, vagyis az összesítésben négy találat volt az előnye. A második játékrészben viszont a támadásban elkövetett hibák megbosszulták magukat, ráadásul a baszkok dán sztárkapusa, Kasper Hvidt is szinte önkívületben védett, olyankor háríthatatlannak tűnő lövéseket is fogott. A Veszprém a botlása ellenére is remek csapat, az elődöntő visszavágóján mutatott hullámzó játéka miatt azonban nem léphetett tovább. A sportban is előfordul olykor, hogy a jobb fejet hajt, de botorság lenne emiatt pocskondiázni vagy temetni. A veszprémi szurkolóknak volt igazuk, amikor azzal vigasztalták a játékosokat és önmagukat, hogy „jövőre újra megpróbáljuk”.

S. J.