Fricskát kapott a Fehérvár

Bátor, önbizalomteli futballt ígért a mérkőzés előtt Prukner László, a Kaposvári Rákóczi mestere. Tehette, hiszen csapata a legutóbbi négy fordulóból három mérkőzésen nyert, s egy döntetlent játszott, ráadásul úgy, hogy Balajcza Szabolcs egyetlen gólt sem kapott. Itt jegyezzük meg, hogy nem rossz ajánlólevél ez a kapus számára, akinek a nyáron lejár a szerződése, s már több csapat is megkörnyékezte, köztük az Újpest. De más oka is volt a hazaiak edzőjének az optimizmusra: a Fehérvár elleni statisztika, amelyből egyértelműen kiderült, hogy harminc év alatt a Kaposváron játszott öt meccsből csupán egyet nyertek meg a fehérváriak.

Bár Csertői Aurél nincs haragban a matematikával, mégsem számolgatni, hanem győzni érkezett együttesével Kaposvárra. A Fehérvár szakvezetője pontosan emlékszik arra a két mérkőzésre, amelyet csapata a tavasszal a Magyar Kupában játszott a Rákóczi ellen, hiszen kétszer is tanítványai nyertek, nem mindennapi támadójátékkal. A fehérvári akciók hatástalanítására készült fel leginkább a hazai együttes, a taktika szerint lehetőleg minél távolabb kell tartani Sitku Illéséket Balajcza Szabolcs kapujától.

Nem volt könnyű, mert bár a fehérváriak a mérkőzés elején tudatosan átadták a területet a Kaposvárnak, ám a középen megszerzett labdákkal a lehető leggyorsabban és pontosan indították a támadókat. Húsz perc elteltével aztán változott a vendégek taktikája: Csertői Aurél feljebb rendelte csapatát, ettől kezdve a fölény már nem csak labdabirtoklásban, a helyzetekben is megmutatkozott. S aztán jött a futball varázsa és egyben igazságtalansága, a brazil Alves ugyanis második labdaérintésével (ne felejtsük, ez a 26. percben történt) megszerezte a vezetést a Kaposvárnak. A félidő hajrájában pedig csodálatos kontraakció végén, ugyancsak a Alves közreműködésével, már 2–0-ra vezetett a Rákóczi. Izgalmas, jó iramú első félidőnek örülhetett a lelkes kaposvári publikum.

Csertői Aurél észlelte a bajt, tudta, ha nem lesz változás csapata játékában, szertefoszlanak a bajnoki álmok. Ezért lecserélte – teljes joggal – az együttes bal oldalát: a bizonytalankodó Vincze Zoltánt Koller Ákos, a csapat játékához vajmi keveset hozzátevő Györök Tamást Alumona váltotta. Bejött a húzás, a vendégek fölényét újabb helyzetek jelezték, de a Kaposvárt a kapufa is kisegítette. Ám hiába a fehérvári fölény, a Rákóczi egyre inkább magára talált, okos, pontos, szellemes futballal kergette reménytelenségbe Kuttor Attiláékat az Oláh Lóránt vezérelte együttes. Hatalmas iramot diktáltak a hazaiak, és teljesen megérdemelten nyertek úgy, hogy Balajcza Szabolcs zsinórban már az ötödik meccsen nem kapott gólt. ---- M ---- &