Kovács Iván kettős énje

– Ötszörös egyéni bajnokként vágott neki a versenynek...
– ...és nagyon büszke vagyok erre az öt aranyéremre – vágott közbe Udvarhelyi Gábor tanítványa. – Férfi párbajtőrben senkinek sem sikerült ötször nyernie, négy volt a legtöbb. Persze tudom, az én csúcsom sem lesz örök életű. No nem azért, mert félvállról venném a bajnokságot. Minden versenyt nagyon komolyan veszek, a bajnokság pedig számomra mindig presztízsharc volt. De tudomásul kell venni, hogy előbb-utóbb abbahagyom, Géza (Imre Géza – a szerző) és Bocek (az újdonsült bajnok Boczkó Gábor – a szerző) viszont sokáig vívhat, még egy-két olimpián is ott lehetnek.

– Akárcsak ön.
– Tudja, a szívemen viselem a párbajtőr sorsát, ezért kettősség van bennem. Már edzősködnék, hogy utódokat neveljek, mert képesnek érzem magam erre. Ugyanakkor vívni is imádok, és amíg élvezem, jól mozgok a páston, nem hagyom abba. És még jól mozgok, ugye? – kérdez vissza ,,kovácsivános” csibészséggel.
– És milyennek ítéli fegyvernemének jelenlegi helyzetet?

– Régen, nyolcvannyolc óta ott vagyok a bajnokságokon, már negyedikes gimnazistaként indultam a felnőttek között. És amire szintén büszke vagyok, ez idő alatt csupán kétszer nem jutottam a nyolc közé. De hogy feleljek a kérdésére: ma már szépnek látom a jövőt. Négy-öt éve még nem így volt, alig tudták a válogatottakat megszorítani, most viszont már nagyon jönnek a trónkövetelők. Budai Dani kadettvébé-bronzérmes lett, de említhetem azokat a fiatalokat is, akikkel a bajnokságon összekerültem, Losonczi Dávidot, Csobó Dávidot vagy az elődöntőben velem vívó Rédli Andrást. Nagyon oda kellett figyelnem ezekben az asszókban. Valamennyien vidékiek, és ez örömteli. Egy-két vidéki műhelyben remek munka folyik, aminek már érződik az eredménye. Szóval látom a fényt az alagút végén, nem lesz gond a férfi párbajtőrrel. De azért még én sem teszem le a fegyvert!