Vannak még előtte a sorban

Németh Krisztián körül zajlik az élet. Az U17-es válogatott csatáráról legutóbb megírtuk, hogy a korábban emlegetett Fulham és a lisszaboni Sporting mellett kiszemelte őt az ukrán Dinamo Kijev, de állítólag már a CSZKA Moszkva is figyeli, sőt az Arsenal is megfigyelőket küld miatta Luxemburgba az U17-es Eb-döntőre. Miközben ezek a kétségkívül szenzációsnak mondható információk foglalkoztatják a labdarúgó-rajongókat, Németh Krisztián Tatán edz. Pontosabban csak edzene, ha nem kínozná sérülés.
– Sajnos már egy hete nem tudok rendes edzésmunkát végezni, mivel fáj a combom – mondta Németh Krisztián. – Emiatt hagytam ki a Zalaegerszeg elleni bajnokit is, eddig csak úszni és kocogni tudtam. Talán csütörtökön mozoghatok először rendesen.
– Szükség is lesz rá, hiszen több európai klub csak Németh Krisztián miatt utaztatja el az emberét a döntőre.
– Azt hiszem, ez túlzás. Kicsit rémülten figyelem a velem kapcsolatos híreket, írásokat, és azt hiszem, kezd túlpörögni az ügy.
– Mire gondol?
– Arra, hogy ki vagyok én? Mit értem el eddig, és melyek azok a hírek, amelyek rólam szólnak? Még egyetlen élvonalbeli meccset sem játszottam végig, az MTK-ban nem vagyok stabil csapattag, van összesen egy első osztályú gólom, miközben, mondjuk, a lakótársam, barátom, Hrepka Ádám már tíznél tart. Nem álszerénység, de azt hiszem, vannak még néhányan előttem a sorban.
– Igen, de ők nem rúgtak mesterhármast a Chelsea-nek vagy Svédországnak…
– Lehet, hogy a saját korosztályomban tartok valahol, de félek, nehogy egy jó nagy lufi legyek, amelyet fújnak, fújnak, aztán szépen kipukkan.
– A szakemberek szerint ön fizikálisan előrébb tart a kortársainál, és felnőttként kezelhető.
– Szerintem ez is túlzás. Nekem az a szerencsém, hogy hihetetlenül jó csapatban játszhatok, és ezért is zavar, amikor csak velem foglalkoznak, a többiekkel alig. A védelmünk hat Eb-mérkőzésen összesen két gólt kapott, a két kapusunk egészen biztosan nemzetközi klasszis lesz, meccseken át gólhelyzetbe sem igen kerülnek az ellenfeleink, és egyik válogatottnak sincs olyan középpályása, mint nálunk Koman Vladimír. De szinte bárkit kiemelhetnék valamelyik kivételes képessége miatt a keretből. Elhiheti mindenki, hogy mi egymásról pontosan tudjuk, ki mire képes, ki hol tart, így aztán a sok velem kapcsolatos hírt olvasva nem olyan nehéz helyre tennem magam.
– S hol a helye?
– Még itthon.
– Akkor is, ha visszautasíthatatlan ajánlatot kap?
– Akkor biztosan nem, de ilyenről még szó sincs. A CMG intézi az ügyeimet, az iroda tulajdonosait barátaimnak is mondhatom, szinte mindennap beszélünk, és sokat segítenek abban, hogy kezelni tudjam a mostani helyzetet. Ha lesz konkrét ajánlat, ők majd értesítenek, szóbeszédekkel, tapogatózó kérdezősködésekkel nem terhelnek. Így is elég nekem az a zűrzavar, ami körülöttem van.

– Azt mondja, egy hete nem edzett. Mire lesz így képes Luxemburgban?
– A kérdés az, hogy a csapat mire lesz képes. Lehet, hogy most Simon Andris rúgja a gólokat, lehet, hogy más, lehet, hogy senki. Bekerültünk Európa nyolc legjobb csapata közé, de az is lehet, hogy nincs tovább. Attól még ugyanazt fogjuk tudni, mint tegnapelőtt. Minket Magyarországon a szüleinken, a barátainkon és a bajnokságbeli ellenfeleinken kívül senki sem ismert egy hónappal ezelőtt. Mostanra az emberek megszerettek bennünket. Ez nagyon jó, de nem vagyunk még felnőttek. Mi srácok vagyunk, akik nem fociznak rosszul, de még nemhogy nem sztárok, de még nem is NB I-es játékosok. Lehet, hogy azok leszünk mind, lehet, hogy a Premier League-ben játszunk majd. Lehet, hogy döntőbe jutunk Luxemburgban, lehet, hogy csúfosan elvérzünk most, de két év múlva az U19-es Eb-t mi nyerjük meg…