Pihenés helyett pástra lépett Egyiptomban is

– Mintha hullámvasutazna ebben az idényben. Hova lett a kiegyensúlyozott Knapek Edina?
– Remélem, mostantól újra a régi formámat mutatom, megbízhatóan vívok majd – mondta Knapek Edina. – Pedig jól kezdődött az idény, a háromhetes ázsiai Világkupa-túra mindhárom állomásán a nyolc közé kerültem, egyszer bronzérmes lettem. Most már tudom, hogy a megerőltető menetelés után pihennem kellett volna, én viszont elindultam az egyiptomi versenyen.
– Miért?
– Mert tavaly megnyertem, és nem akartam, hogy az akkor szerzett pontjaim mind elvesszenek. Nagy hiba volt, mert pontot nem szereztem, és még fáradtabb lettem.
– Utána viszont, a versenynaptárnak köszönhetően, pihenhetett.
– Valóban, ám akkor összeszedtem valami vírusos nyavalyát, folyamatos hőemelkedésem volt, elment a hangom, legyengültem. Amikor aztán elkezdtem edzeni, megint visszaestem. Így vágtam neki az országos bajnokságnak, gyengén és rákészülés nélkül.
– Ennek megfelelően hamar búcsúzott.
– Ne is mondja! Ilyen még nem fordult elő velem, hogy a nyolc közé sem jutottam be.
– Ezek után a szentpétervári ezüst győzelemmel ér fel.
– Úgy indultam útra, hogy most már véget kell vetnem a rossz sorozatnak, különben még az önbizalmam is elszáll. Aztán amikor megláttam a sorsolásomat, a fejemhez kaptam: „Éppen itt akarok jól szerepelni, amikor ilyen iszonyúan erős ágra kerültem?” A második asszóban azonban magamra találtam, és újra nyugodtan vívtam. Igaz, fizikailag még most sem vagyok a régi, az asszók között mindig pihennem kellett. Pedig egyébként sosem ülök le, jövök-megyek, fecsegek, most viszont nem győztem takarékoskodni az energiámmal. A döntőre nagyon elfáradtam, ekkor érződött igazán a sok kihagyás, abban az állapotomban nem lehetett esélyem az olimpiai bronzérmes Sylwia Gruchala ellen.
– Most lesz ideje egy kicsit összekapni magát?
– Nem. A nagyon rosszul öszszeállított versenynaptárban megint minden hétvégénk foglalt, a hónap végéig nincs megállás, hogy aztán újból hosszabb szünet következzen...