Búcsú az aranyálmoktól

A bajnoki címért zajló versenyfutásban a Fehérvár komoly hátrányba került, miután a Debrecen pénteken idegenben legyőzte a Honvédot. Mindez azt jelentette, hogy Csertői Aurél együttese nem maga dönthetett a végső helyezéséről. Mivel a Loki az utolsó fordulóban a Pápa ellen játszik, számolni kellett azzal, hogy a székesfehérvári tizenegy hiába nyeri meg hátralévő két összecsapását, a bajnoki aranyéremhez ez kevés lesz. Azonban ne szaladjunk előre, szombaton kora délután szó sem volt még arról, hogy a ,,Vidi” hat ponttal beljebb van. Aztán kiderült: legfeljenn négyet szerezhet.

A Fehérvár a győztesen megvívott Magyar Kupa-finálé után abszolút esélyesként várta az összecsapást, és a közönség is ünnepelni akarta a székesfehérvári sportéletben kiemelkedőt alkotó labdarúgókat. Az első 45 percben egyértelműen a házigazda akarata érvényesült, és bár Rabóczki Balázsnak alig-alig akadt dolga, már a találkozó elején a Fehérvár jutott előnyhöz. Igaz, ehhez a gólhoz kellett Török Károly játékvezető jóindulata is, ugyanis olyan játékhelyzet után fújt a sípjába, és ítélt büntetőt, amelyet még alighanem a grundon is megmosolyogtak volna. A drukkerek által várt rohamok elmaradtak, az addig is szervezetten küzdő Sopron mindkét szélen többször is veszélyes támadást vezetett, és Bagoly Gábor révén a félidő hajrájában egyenlített. A Sopron tulajdonképpen 45 perc alatt egyszer jutott el Daniel Tudor kapujáig, mégsem lehet azt állítani, hogy érdemtelen volt az egyenlítés: a Fehérvár ugyan a játékrész nagy részében mezőnyfölényben futballozott, nem tudott nyomást gyakorolni Rabóczki Balázs kapujára, és egyetlen kihagyásáért góllal bűnhődött.

A Fehérvár számára csakis a győzelem tarthatta volna életben a bajnoki cím elérhetőségének lehetőségét, és a házigazda ennek szellemében kezdte a második játékrészt. Jó negyedórai futballt követően Sitku Illés gólra váltotta a hazaiak mezőnyfölényét, azonban hiába jutott előnyhöz ismét a „Vidi”, nem tudott markánsan az ellenfele fölé kerekedni. A piros-kékek akarata érvényesült a második játékrészben, és tulajdonképpen a semmiből jött az FC Sopron egyenlítő találata. Ha azt mondtuk, hogy Török Károly az első játékrészben jóindulatúan ítélt büntetőt a hazaiak javára, akkor ugyanezt elmondhatjuk a második félidőben is: a találkozó bírája ismét jóindulatúan fújt a sípjába, és ez az ítélete végül pontosztozkodást eredményezett.

Az MK-döntő után hazai pályán először szereplő Fehérvár a mérkőzés nagy részében mezőnyfölényben futballozott, de az is igaz, hogy ez gólhelyzeteket nem eredményezett. Horváth Ferenc, a hazaiak válogatott támadója még az összecsapást megelőzően arról beszélt, nem tehetik meg, hogy könnyelműen veszik a Sopron elleni összecsapást, ugyanis ha így tesznek, arra könnyen ráfizethetnek. Nem tételezzük fel, hogy a hazai labdarúgók nem tettek meg mindent a Sopron legyőzéséért, azonban tény: a Fehérvár futballistái ezúttal nem játszottak csúcsformában. Mindez azt jelenti, a Fehérvár kiszállt a bajnoki címért folyó versengésből – de második még lehet… ---- M ---- &