Jürgen Klinsmann ünnepelt, majd dühöngött

„Egy fantasztikus megnyitóünnepség után egy remek mérkőzést láthattunk”– lelkendezett Franz Beckenbauer, a német szervezőbizottság elnöke a győzelemmel végződő hazai bemutatkozás után. Pedig előzetesen nem úgy tűnt, hogy a német gárda akár egyszer is eredményes lehet, hiszen a csapat vezérét, Michael Ballackot Jürgen Klinsmann csapatfőnök – a játékos határozottnak tűnő csütörtök éjjeli kijelentése ellenére, miszerint ő egészséges és játszani akar – nem nevezte a mérkőzésre.

Mindez aztán azt eredményzte, hogy a szurkolók körében elharapódzott a Ballack-hisztéria, így újabb teher nyomta a mester vállát a közvélemény miatt.

Habár...

Gondolhatunk arra is, hogy szándékosan hiszterizálták az embereket, mindenki a Michael Ballack kontra Jürgen Klinsmann üggyel volt elfoglalva, és a szélsebesen változó hírek minden bizonnyal zavart okoztak az ellenfélnél, a Costa Rica-i válogatottnál is, hiszen a németek egyik legerősebb játékosának szerepeltetéséről volt szó.

Ezután a Nationalelf agresszív támadójátékának köszönhetően könnyedén megnyerte a meccset, és ez még akkor is igaz, ha kapitális védelmi hibák miatt foghatták a fejüket a német drukkerek.

Ami azonban a gólok mellett feltűnő volt, hogy a találatok után milyen nagy egyetértésben ölelgette egymást Jürgen Klinsmann és Michael Ballack.
Úgyhogy a meccs előtti veszekedés csak műsor volt, de mindenesetre megtette a hatását: a csapat nyert, a szurkolók boldogan ünnepelhették a vb-k történetének legtöbb gólt hozó nyitó összecsapását.

Jürgen Klinsmann a mérkőzés után megnyugodva értékelte a mérkőzést, és felszabadultan megjegyezte: „A játékosok közül aki akar, este megihat egy pofa sört, de holnap reggel már dolgoznunk kell, mert rengeteg tennivalók van még...”

Persze a csapatfőnök megkapta a magáét a sajtótól Michael Ballack mellőzése miatt, és ekkor Jürgen Klinsmann vérnyomása az egekig szökött, és meglehetősen idegesen válaszolt: „Én vagyok a csapat irányítója, enyém a felelősség. Hadd döntsem el én, hogy ki játszik, és ki nem.”

Michael Ballack nem kapott lehetőséget, de a helyettes, Tim Borowski nem okozott csalódást, mint ahogyan támadásban az egész német csapat sem. Előbb a jobblábas játékos létére rendre a balhátvéd posztján szereplő Philipp Lahm lőtt csodagólt a Costa Rica-i kapu bal felső sarkába, majd Miroslav Klose duplázott.
És akkor álljunk is meg néhány gondolat erejéig Miroslav Klose futballjánál.

A Werder Bremen játékosa az előző bajnoki idényben huszonöt találattal gólkirály lett a Bundesligában. A szezon zárásakor az első ligában játszó játékosoknak kis híján a fele szavazott úgy, hogy a támadó volt az évad legjobb mezőnyjátékosa. A lengyel származású labdarúgó kilencévesen települt át családjával Németországba, és Albánia ellen 2001-ben mutatkozhatott be a válogatottban. A címeres mezt eddig 56-szor húzhatta magára, és 26-szor volt eredményes, legfőképp fejjátékban erős. Igaz, Costa Rica ellen mindkétszer lábbal volt eredményes, de góljai hűen tükrözték, hogy milyen csatárról is van szó. Sohasem volt igazi cselezőgép és labdazsonglőr, inkább vérbeli centerként rúgja góljait. Mindig ott ólálkodik a kapu előtt, és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy felé pattogjon a labda.

A német szurkolók csak Thorsten Frings 25 méterről lőtt bombagólja után nyugodhattak meg. A szinte mindehol bevethető, ezúttal a védekező középpályás posztján szereplő játékos találatával valószínűleg jócskán feladta a leckét az elemzőknek és szakembereknek, nem könnyű ugyanis eldönteni, hogy az övé, vagy Lahmé volt-e a szebb gól. A német drukkerek önfeledten ünnepelték csapatuk győzelmét, ám nem esnek túlzásokba, ők is tudják: csapatuk nem nyújtott meggyőző teljesítményt. ---- A ---- &