Az olaszok elkerülik Brazíliát

Túlzás volna azt állítani, hogy az olaszok szokatlan lelkiállapotban készülődtek e mérkőzésre, mert abban igencsak nagy gyakorlatuk van, hogy saját maguk alatt vágják a fát, csont nélkül emberemlékezet óta nem voltak képesek továbbjutni a csoportkörből. Az önveszélyes tevékenységnek – értsd: a korai továbbjutás elpackázásának – most az amerikaiak elleni háború felelt meg, aminek volt is hatása a brutális Daniele De Rossi eltiltásán kívül is: a komikus öngólt külsőző Cristian Zaccardo például azonmód kikerült a csapatból – Gianluca Zambrotta költözhetett át balról jobbra – a gólképtelen Luca Tonival egyetemben, úgyhogy a szisztéma is változott. A Francesco Tottira szabott eredeti felállás úgy módosult, hogy a Roma irányítójának munkáját Mauro Camoranesi segítette, elöl pedig az egy szem Alberto Gilardino maradt.

A cseheknél a krónikus csatárhiány vezette Kare§l Brückner kezét a taktika rajzolásakor, ezért nagyon jól jött, hogy Milan Barost sikerült összedrótozni a kezdésre, mert így legalább az eddig alkalmazott 4–1–4–1-es felállás érvényben maradhatott. Más kérdés, hogy sárga lapok és sérülések miatt a hátsó vonalakban is volt változás bőven. A középpálya azonban rendben volt, Pavel Nedved speciel prímán kezdett, Milan Baros elé például olyan labdát tett, hogy az éppen csak meg nem szólalt, s úgy általában is azzal teltek a kezdeti percek, hogy a szőke próbálkozásait hatástalanítsa valahogy az azúrkék elhárítás. Annak főnöke, Alessandro Nesta pedig hamarosan meghúzta az ágyékát, s helyére a Serie A utolsó fordulójában félpályás öngólt rúgó Marco Materazzi szállt be, nem csökkentve az olasz drukkerek aggodalmát. Aztán mégis ő helyezte vissza Olaszországot a virtuális tabella élére – merthogy néhány pillanattal ezelőtt Ghána gólt szerzett odaát –, és a gólt látva Gianluigi Buffon egészen a másik alapvonalig rohant ünnepelni. A cseh fölény ellenére születő olasz gólnak nagy szakmai okai nem voltak, hacsak nem anynyi, hogy szögletnél nem árt szorosan odaállni a magas emberek mellé…

Figyelmetlenségből nem ez volt az egyetlen, mert Jan Polák úgy rúgta fel Francesco Tottit teljesen feleslegesen, hogy már volt egy sárgája, így végképp kezdett sötétülni az ég a csehek felett.

A fordulás után az olaszok nem vonultak fel saját tizenhatosukon, hanem fociztak. Ebben pedig partner volt a kényszer hajtotta rivális, ennek élvezhető pár perc lett az eredménye. Később persze csendesebb lett a meccs, jó ideig csak akkor morajlott fel a publikum, amikor Filippo Inzaghi gyepre lépett. A néhány füttyszóval is inspirált squadra azzurra nem nagyon törte magát, de amikor épp kezdett volna kínossá válni, hogy a fiúk emberelőnyben sem támadnak, akkor azért elindultak előre. Néhány kósza akció után aztán megint nem csináltak semmit, sőt olykor Gianluigi Buffon kellett ahhoz, hogy az állás is a régi maradjon.

A finishez közeledve a csehekből a szufla, az olaszokból pedig az amúgy is csak nyomokban fellelhető ambíció kezdett fogyni. Andrea Pirlo egy ízben azért eljuthatott egészen az ötösig, ám Filippo Inzaghi egy hibásan behúzott les után ismét lemaradt a gólról. Ám a végén csak berúgott egyet, így Itália nyolcaddöntős, Csehország viszont nem. Az olaszok azért is örülhettek, mert a legjobb tizenhat között így elkerülték Brazíliát.

---- P ---- &