Csak egy maradhat

Talán csak tekintélyes mennyiségű paprikás mézes gorilka képes oly hatást gyakorolni az ukrán népre, mint Andrij Sevcsenkóék hétfői győzelme Szaúd-Arábia ellen: az alkohol bátorságot, a csapat ellentmondást nem tűrő sikere pedig reményt csöpögtetett az északkeleti szomszéd polgárainak politikától meggyötört szívébe.

Oleg Blohin társulatának 4–0-ás tarolása, valamint a pénteki rivális Tunézia papírforma szerinti veresége Spanyolországtól (1–3) egyértelmű helyzetet teremtett a H-csoportban: amelyik fél felülkerekedik a berlini „matinén”, csatlakozhat a már páholyban lévő hispánokhoz, s a nyolcaddöntős társasághoz, igaz, a vb-újonc európaiaknak ehhez már a döntetlen is elég lenne. Csakhogy Sevcsenkónak például esze ágában sincs idegörlő műsorral szórakoztatni az otthoni milliókat: „Zűrös kilencven perc vár ránk, de győzni akarunk – nyilatkozta 2004 aranylabdása. – Ha valaki futballozott már, tudja: olyan nincs, hogy döntetlenre játszol. Az egyszerűen életveszélyes hazárdjáték lenne.”

Növeli a sárga mezesek esélyeit, hogy Oleg Blohin Volodimir Jezerszkij kivételével mindenkire számíthat, ellentétben Roger Lemerre-rel, akinek a brazil származású gólzsák, Santos szerepeltetésétől, meglehet, a harmadik összecsapáson is el kell tekintenie. Ráadásul a Dinamo Kijev korábbi csillaga Makszim Kalinicsenko személyében méltó társat állíthat csatasorba a sérüléséből felépült Sevcsenko mellé.

„Az én teljesítményem nagymértékben függ Makszim produkciójától, ezért is örömteli az, ahogy Szaúd- Arábia ellen futballozott. Neki jól ment, s talán én sem voltam feleslegesen a pályán, és az együttes, sőt, ami fontosabb, a szurkolók is élvezték az előadást” – utalt a kettejük közti „munkakapcsolat” csapatra gyakorolt jótékony hatására Seva.

Az afrikaiak? Csendesen készülődnek, amit akár a végtelen magabiztosság jeleként is értelmezhetnénk, ám a helyzet ennél jóval prózaibb. „Van okunk optimistának lenni, hiszen még harcban vagyunk a továbbjutásért” – mondta a lényegre tapintva Lemerre.