Kis brazil vb-történelem: 1998

2006.06.26. 13:36
Címkék
1998-ra a népharag el is sodorta magával az 1994-es gárda nagy részét, de Mario Zagallo szerencséjére időközben felnőtt egy olyan generáció, amelyik már ügyesen ötvözi a kontinentális stílust a hazai tradíciókkal, s erre szép példákat találunk a taktikai felállásban, ezt a variációt követte egyébként később Scolari és Parreira is.

1998-ra a népharag el is sodorta magával az 1994-es gárda nagy részét, de Mario Zagallo szerencséjére időközben felnőtt egy olyan generáció, amelyik már ügyesen ötvözi a kontinentális stílust a hazai tradíciókkal, s erre szép példákat találunk a taktikai felállásban, ezt a variációt követte egyébként később Scolari és Parreira is.

A védelemben maradt a két kőkemény, kissé darabos középső védő (Aldair és Junior Baiano), de a két szélen egy-egy megállás nélkül fel s le rohangáló, támadásokban is kulcsszerepet kapó hátvéd lépett pályára; s a selacao szerencséjére két igazi formabontó-stílusújító géniusz, Cafú és Roberto Carlos töltötte be e szerepeket, s tölti be nyolc év múlva is.

A középpályán is vegyítette Zagallo a régi és az új receptet: maradt a két középső védekező ember, a kapitány(kedvenc) Dunga és a tapasztalt mester találmánya, Cesar Sampaio; de Rivaldo, Leonardo, Denílson és Zé Roberto személyében széleken technikás, a játékban ritmust váltani képes ügyes futballisták szerepeltek.

Támadóival viszont nem alkotott Mario varázslatosat: Brazíliában azóta is soha meg nem bocsájtható bűnként róják fel a mesternek, hogy nem vitte ki magával a jó formában lévő, hatalmas bizonyítási vágy fűtötte, többször is felajánlkozó Romariót, helyet szorított viszont a keretben az akkor már évek óta önmagát nem találó Bebetónak.

Franciaországban láthattuk végre az Állatot, Edmundót is a sárga mezben, azonban a torna idején szokatlanul csendes és a sorba beálló támadó képtelen volt igazolni előzetes jó hírét – ezzel együtt értehetetlen, hogy az ősz kapitány a frenetikus csatárkínálatból miért nem csemegézte ki a német (Élber), az olasz (Amoroso) vagy a portugál (Jardel) gólkirályt, holott mindannyian akkoriban voltak pályájuk csúcsán!

Így aztán a támadómunka dandárja Ronaldóra maradt, aki becsülettel helyt is állt, de a döntő előtti titokzatos események miatt (állítólag kis híján meghalt, s ha Roberto Carlos nem talál rá szobájukban, akkor bizony nekrológot kellett volna gyártani a csatárról) döbbenetesen simán, vita nélkül veszítették el legutolsó mérkőzésüket.
Legfrissebb hírek

TCR World Tour: Urrutia pole-ban Makaóban; Michelisz negyedik a szezonzáró időmérőn

Egyéb autó-motor
8 perce

Marco Rossi az NL-sorsolásról: Rosszabbul is alakulhatott volna

Magyar válogatott
18 perce

A Real Madrid hosszabbított Thibaut Courtois-val

Spanyol labdarúgás
35 perce

Szerbia lesz a magyar válogatott ellenfele a Nemzetek Ligája-osztályozón

Magyar válogatott
44 perce

Statisztikák, videóelemzések, kemény edzések – Szendrei Ákos a Loki-siker titkáról

Labdarúgó NB I
58 perce

Menesztették a finn szövetségi kapitányt

Minden más foci
58 perce

Amerikából jöttem: minden idők legjobb elkapószezonja? JSN megállíthatatlan

Amerikai sportok
1 órája

KS-ajánló: sötét idők Hercegszántón

Képes Sport
1 órája