Berlin német megszállása

2006.07.01. 02:18
Címkék
Június 30., Berlin. Az országos őrület központja. „Berlin, Berlin, wir fahren nach Berlin!” – skandálja lassan három hete Németországban boldog-boldogtalan (bár boldogtalannal nemigen találkoztam…), s tessék: pénteken kiderült, minden út a fővárosba vezet. Szerény becslések szerint tegnap egymillióval gyarapodott Berlin lakossága. Nézzük, hogyan szállták meg Berlint a németek.
Berlini kánikula: forr az ember vére
Berlini kánikula: forr az ember vére
Berlini kánikula: forr az ember vére
Berlini kánikula: forr az ember vére
Berlini kánikula: forr az ember vére
Berlini kánikula: forr az ember vére
9.00: „Guten morgen, Deutschland!” – a Nationalelf főhadiszállásán ekkor fújtak ébresztőt. Ha Oliver Bierhoff, a válogatott menedzsere a főpályaudvar környékén foglal helyet, és nem a város szélén, aligha tudtak volna eddig aludni a játékosok: az ország minden pontjáról befutó vonatokról leugró szurkolók dalolva köszöntötték egymást. Ha ez nem lett volna elég: a különböző rigmusokat síppal, dobbal és kereplővel kísérték. A „restiben” mindenki megvette a maga friss perecét, majd beolvadt az éneklő tömegbe. Avagy: jó reggelihez szólt a nóta.

11.00: Miközben a futballisták laza átmozgatásra voltak hivatalosak a szállodához tartozó tornaterembe, a Reichstag előtt, placcon barátságos mérkőzést vívtak a német és az argentin szurkolók. Nem volt ez előre lekötve, csak úgy jött. Mint a hír a Göppingenhez közeli Geislingen an der Steigéből: a városi tanács sebtiben úgy határozott, hogy az az utca, ahol a település sportpályája található, mostantól a Jürgen KlinsmannWeg nevet viselje, egyrészt mert jó edző, másrészt mert gyerekkorában ott focizott. (Belegondoltam, nálunk is lehetett volna Lothar Matthäus körút…)

12.30: Amíg „Klinsi” – mert Jürgen Klinsmann itt már mindenkinek Klinsi – taktikai értekezletre invitálta az együttest (az okosságok mellett talán azt is elmondta, hogy aggodalomra semmi ok, mert a Német Asztrológusok Szövetsége a horoszkópok alapján hazai győzelmet jósolt), addig a jegy nélküli szurkolók azon tanakodtak, hol nézzék a meccset. A legtöbb voksot a brandenburgi kapu mögötti, az 1953-as berlini tiltakozásnak emléket állító Június 17. út kapta – na igen, ha múltkor, az Ecuador elleni csoportmérkőzés alkalmával elfértek ott egymillióan… Végül is jogos: hogy ne jusson hely valakinek, annak esélye egy a millióhoz.

Micsoda argentin dressz! A kezdés elôtt még olyan szép volt minden
Micsoda argentin dressz! A kezdés elôtt még olyan szép volt minden
Micsoda argentin dressz! A kezdés elôtt még olyan szép volt minden

13.00: Michael Ballackéknak az ebédet tálalták fel a Schlosshotelben, a fanatikusok az italozásnak láttak neki. A rutinosak hatos pakkokkal a hónuk alatt érkeztek, a még rutinosabbak ládákat cipeltek. Persze aki nem hozott magával semmit, az sem maradt szomjas, minden sarokra jutott egy árus. Sőt: helyenként két sarok között is lehetett inni, a Bundestag, azaz a német parlament udvarát erre a napra sörkertté alakították át; a hideg Berliner mellett kivetítővel vonzották a drukkereket. Rég volt ilyen népszerű az országház.

15.00: Mialatt a német válogatott tagjai az őket az Olimpiai Stadionba szállító buszra szálltak, a főpályaudvarnál ment az alkudozás: egy belépőért 500 eurót (majd’ 150 ezer forintot) akart elkérni az addigi tulajdonos, ám a leendő gazda „csak” 400-at tudott áldozni az üzletre. Végül megállapodtak. Közben egy német család három generációval képviseltette magát: a nagypapán az „1954”, fián az „1974”, unokáján pedig az „1990” feliratú felső feszült. A Németország eddigi három világbajnoki címét hirdető famíliában bizonyára a „2006”-os trikót szánták a dédunokának.

Bolond világ, minden német fejen fekete-piros-aranysárga a haj színe
Bolond világ, minden német fejen fekete-piros-aranysárga a haj színe
Bolond világ, minden német fejen fekete-piros-aranysárga a haj színe

16.50: Jürgen Klinsmann (illetve Klinsi) megitta utolsó kávéját az öltözőben, a játékosok kivonultak – 63 ezren az Olimpiai Stadionban, több tízmillióan meg kívül kezdték el énekelni a német himnuszt. Nem én állítom, hanem az itteni kollégák: Németországot legutóbb 1989-ben, a „belső” határok megnyitásakor jellemezte akkora egység, mint most. Készséggel elhittem – de ha nem hiszem, a Június 17. út látványa mindenképp meggyőzött volna. Csak egymillió-egyedikként a sorban nem sokat láttam volna a kivetítőből…
Legfrissebb hírek

Megszületett Gulácsi Péterék harmadik gyermeke

Légiósok
15 perce

A magyar női párbajtőrcsapat odaért, ahol a helye van

Egyéb egyéni
28 perce

Igor Nicsenko: Borbély Balázs jól összerakta a Fradit

Labdarúgó NB I
56 perce

Nze Minko örülne, ha vissza tudna jönni a korábbi szintjére

Kézilabda
1 órája

A Colts kiütésével kapaszkodik az utolsó szalmaszálba a Texans – videó

Amerikai sportok
1 órája

Videó: Szoboszlai és Cimikasz egymás ellen – kiderült, ki a gyorsabb és kinek jobb a frizurája

Angol labdarúgás
1 órája

Katolikusellenes rigmusokért büntették meg az angol szövetséget

Minden más foci
1 órája

Odensében is figyelik a győri kézilabdázók helyzetét, de nem számítanak tömeges érkezésre

Kézilabda
2 órája