Hátrányban támadni kell

Túlzás lenne azt állítani, hogy egyszerű lett volna a soproniak dolga, már ami a továbbjutás kérdését illeti. Az odavágón született 3–3-as végeredmény miatt az ezúttal házigazda törökök várhatták kedvezőbb előjelekkel a második, szombati találkozót.

Selymes Tibor az alapoknál kezdte, és jól megszervezte csapata védekezését. Nem akart megint abba a hibába esni, hogy a törökök egyszerűen átrohannak a középpályán, kiszolgáltatott helyzetbe hozva ezzel a védőket. Így aztán a gárda kapitányát, Bagoly Gábort a védelemből egy sorral feljebb rendelte, amolyan szűrő szerepet szánva neki.

„Egész héten az új szerkezetet gyakoroltuk, hiszen az első mérkőzésen látszott, hogy támadásban nagyon erősek középen a törökök. Mivel már stabilabb volt a védelmünk, házigazdáink azonnal váltottak, és a széleken mögénk kerülve, illetve távoli lövésekkel próbálkoztak – elemezte Rabóczki Balázs a soproni és török csapat játékát. – Kitűnő ellenfél ellen játszottunk, nincs okunk szégyenkezésre a vereség ellenére sem. Igaz, rossz szájízzel tértünk haza, hiszen lett volna esélyünk a továbbjutásra. Bevallom, annak tudatában, hogy nekünk a nulla nulla sem lett volna elég, a második játékrészben több vállakozó kedvet vártam volna a csapattól.”

Valóban, a soproniak nem tudtak eléggé átütőek lenni, a megszerzett labdákat gyorsan elszórták, vagy ha kecsegtető helyzetbe is kerültek – ebből talán három volt a találkozón –, nem tudtak élni vele.

Így a lefújáskor tizenkétezer török drukker felállva tapsolta meg csapatát, amely történelmi tettet hajtott végre a továbbjutással. A mezcsere után a hazai játékosok többsége magára húzta a soproniak szerelését, jelezve ezzel, hogy egyáltalán nem becsülték le ellenfelüket, és rendkívül értékes győzelmet arattak.
Ami pedig a hazai szurkolókat illeti: az egész mérkőzés alatt igen példamutatóan viselkedtek. Az előzetes hírek ismeretében nem éppen erre számítottak a vendég soproniak.

„Nem nagyon foglalkoztunk a nézőkkel, bár nem bántam volna, ha többen vannak, hiszen egy labdarúgót mindig feldob a zsúfolt lelátó látványa – említette a soproni színekben először pályára lépő Magasföldi József, aki egy helyzettel, és egy jól eltalált szabadrúgással vétette magát észre a mérkőzésen. – Örültem, hogy játszhattam, és annak ellenére, hogy összességében pozitívnak értékelem török túránkat, csalódott vagyok. Fegyelmezetten játszottunk, jól védekeztünk, de elöl kevésszer tudtuk megtartani a labdát. Ha a játékunk kombinatívabb, akkor eredményesebbek tudtunk volna lenni. Úgy érzem, a csapat jó úton halad, és a sportszerű, jó hangulatú mérkőzés remekül szolgálta felkészülésünket a bajnokságra.”