„Azt hittem, ezentúl csak néző leszek a meccseken”

– Gondolta volna, hogy ilyen rövid időn belül újra élvonalbeli együttest irányíthat majd?
– Bevallom őszintén, nem – mondta Pajkos János. – Felkészültem arra, hogy néhány hónap pihenő vár rám, azt hittem, ezentúl csak néző leszek a meccseken, ám az élet másképpen rendezte a sorsomat. A győri klub vezetői – miután a szombati újságokban olvasták, hogy nemet mondtam a diósgyőriek ajánlatára – egy nappal később felhívtak, és felvették velem a kapcsolatot.

– Áldja a sorsot, hogy pénteken nem fogadta el a DVTK ajánlatát?!
– Bántam, hogy a kialakult körülmények miatt nem dolgozhattam tovább Diósgyőrött, hiszen nagyon megszerettem a csapatot, a szurkolókat. A döntést, hogy nemet mondok, ettől függetlenül meghoztam, a mostani lehetőség pedig túl gyorsan jött ahhoz, hogy sokáig gondolkodhattam volna rajta. Amiatt azonban egy percig sincsenek kétségeim, hogy rossz döntést hoztam volna, hiszen Győrött minden feltétel adott jó együttes kialakításához.

– Csank Jánosnak új csapatot kellett építenie, de vele szemben elfogyott a türelem: ön beszélgetett már a célokról a győri klub veze-tőivel?
– Nem. Addig, amíg nem alakítjuk ki a végleges keretet, felesleges célokat kitűzni. Győrött sok fiatal, tehetséges futballista van, akikre érdemes hosszú távon is építeni, a vezetőkkel pedig abban maradtunk, hogy sikeres és eredményes együttes alapjait kell letenni, hogy ez a gárda hónapok alatt fokozatosan fejlődhessen.

– Vannak elképzelései arról, kikkel erősödhetne az ETO kerete?
– Két játékost szeretnénk még átigazolni, ám a nevüket egyelőre nem mondhatom meg. Azt viszont elárulhatom, hogy két komoly élvonalbeli múltú futballistáról van szó.

– A kedd délutáni edzést már ön vezényelte. Milyen érzésekkel lépett be először a csapat öltözőjébe?
– Egy ismeretlen együttes öltözőjébe mindig érdekes belépnie az edzőnek. Üdvözöltem a srácokat, majd néhány mondatban vázoltam nekik az elképzeléseimet, s hogy bízom benne: sikeresek leszünk együtt, ehhez pedig elvárom, hogy az ETO a jövőben igazi csapat legyen. Szóval semmi különös nem hangzott el, de beszélhet egy szakvezető bármennyit, munkájának eredménye úgyis lemérhető a pályán, amikor már mindegyik meccs tétre megy.