Reszkessenek az amatőrök!

Csütörtök reggel nyolc óra. Csank János elegáns öltönyben, aktatáskával a kezében kiszáll a kocsijából, s besétál új munkahelyére a diósgyőri stadion irodaházában. Sallói István ügyvezető azonnal az öltözőbe viszi, bemutatja a játékosoknak, ahol a tréner rövid székfoglalót mond. A szertárban fut össze Sipeki Istvánnal, aki kis késéssel érkezik. „Mi a helyzet, Sipikém?” – kérdezi Csank János, mire a válasz: „Elszerződöm. Megyek Győrbe…”
Az elképedést (hiszen Csank Jánost a hét elején éppen az ETO-tól küldték el, s helyette a korábbi diósgyőri edzőt, Pajkos Jánost nevezték ki) harsány nevetés követi, a hangulat immáron kifogástalan.

Sallói István örömmel nyugtázza, hogy fáradozásai végre eredménnyel jártak, s megjegyzi: karakán embernek tartja Csank Jánost, hogy igent mondott a felkérésre. Az ügyvezető hozzáteszi, egyelőre fél évre kötnek szerződést, az őszi idény után újból leülnek, megtárgyalják a tapasztalatokat, s határoznak a folytatásról.

– Feltételezem, hétfőn még nem gondolta, hogy csütörtökön már a DVTK edzését vezeti.
– Valóban nem, de az élet olykor furcsa szituációkat produkál – mondta Csank János. – Sallói István szerda reggel hívott fel telefonon, először azt sem tudtam, ki van a vonal másik végén, ugyanis hajnalig vadászni voltam a hegyekben. Amikor elmondta, miről van szó, kipattant az álom a szememből. Utána már gyorsan követték egymást az események. Délben az MLSZ-ben találkoztunk az NB I-es sorsoláson, és abban maradtunk, hogy még aznap választ adok. Hazamentem Ózdra, beszélgettem a haverokkal, barátokkal, ismerősökkel, este pedig igent mondtam.

– Ilyen helyzetben mi minden fordul meg egy edző fejében?
– Sok minden: pozitív és negatív momentumok egyaránt. Először is a játékosállomány minősége, aztán a pénzügyi helyzet. Sokszor csak mosolygok a magyar labdarúgás elleni vádakon, ám ha euróba átszámítjuk egy klub költségvetését, arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy szerény képességű, harmadik vonalban szereplő angol játékos gondolkodóba esne ilyen ajánlat esetén. Nem hiszem, hogy a mostani DVTK irányítását túl sokan elvállalnák. Esetemben az is szempont volt, hogy északi vagyok, Ózd mindössze ötvenöt kilométerre fekszik Diósgyőrtől. Sokan bepánikolnak, ha adódik egy ilyen feladat. Én is várhattam volna, ülhettem volna otthon, meg járhattam volna mérkőzésekre, de az embernek akkor kell feladatot vállalnia, amikor arra felkérik.

– Diósgyőrött sok a kérdőjel, legfeljebb tippelni lehet arra, milyen lesz a csapat, azaz bátorság kell, hogy itt edzősködjön.
– Sohasem voltam ijedős ember. Tény, hogy a játékoskeretet nélkülem alakította ki a vezetőség, a szakmai stábot is készen kaptam, de a rizikó ellenére úgy gondolom, nekikezdhetek, mert valamit már letettem a magyar futball asztalára. Tagadhatatlan, sok a buktató, nem is voltam még ilyen szituációban, most legalább kipróbálom.

– Mit mondott a játékosoknak az öltözőben?
– Visszafogott és rövid voltam. Tudják rólam, hogy kemény munkát követelek, és képtelen vagyok elviselni az amatőröket. Furcsa dolog, saját pályafutásomat is befolyásolta egy kicsit, hogy az amatőrökkel elsősorban nem az öltözőben, illetve a pályán találkoztam. Azt kértem, figyeljenek oda, és hozza ki magából mindenki a maximumot. Diósgyőrött igényesek a szurkolók, nem szeretnénk nekik csalódást okozni.