A világszövetség futó nagykövete

A korábban félmaratoni világbajnokságnak nevezett esemény szervezői úgy tervezték, hogy előbb a budapesti, majd a debreceni sajtótájékoztatón találkozik Loroupe és a kitűnő magyar futó, Kálovics Anikó az újságírókkal, ám a kenyai sztár csak nehezen érkezett meg hozzánk. Hiába volt a nemzetközi szövetség révén konzuli útlevele, mivel az lejárt, Münchenben nem szállhatott fel a Lufthansa Budapestre tartó járatára, csak a következő géppel érkezett.
Szerencsére nála volt a saját útlevele is, abban azonban nem volt vízum, így Ferihegyen várakoznia kellett. A budapesti találkozóról lemaradt, így nem hallhatta, amint Orendi Mihály, a világbajnokság szervezőbizottságának ügyvezető elnöke elmagyarázza, hogy mi az oka az esemény névváltozásának. Ettől az évtől kezdve nem félmaratoni lesz a világbajnokság távja, húsz kilométeren rendezik meg a versenyt. A nagyerdőben kijelölt pálya öt kilométeres lesz, az egyetem előtti térről rajtoló versenyzők négy kört tesznek meg.

A pályát délután Loroupe és Kálovics száz futó társaságában avatta fel, a kenyai atléta legszívesebben a teljes távot lefutotta volna. Bár Loroupe félnapos látogatása a tervezettnél is rövidebb lett, készséggel állt az újságírók rendelkezésére.

– Nem zavart különösebben, hogy a repülőtéren várakoznom kellett – válaszolta érdeklődésünkre. – Hasonló eset még nem történt velem, de egy sportolónak el kell tudnia viselni a kellemetlenségeket.

– Mit jelent az ön számára, hogy a nemzetközi szövetség nagykövete?
– Feladatot és lehetőséget. Jó, hogy sok emberhez eljuthatok, és a sportágat népszerűsíthetem.
– Három évvel ezelőtt rendezte meg először a Tegla Loroupe-békefutást azzal a céllal, hogy összegyűjtse a különböző nemzetekhez tartozó embereket, s együtt küzdjenek mindenfajta elnyomás ellen, a biztonságos, háborúk nélküli életért. Felemelte a szavát az illegális fegyverkereskedelem ellen, és harcol a nők jogaiért. Milyen eredménnyel?
– Sok támogatóra találtam, nem csak az egyszerű emberek körében. A különböző országok követségei és a kormány képviselői is részt vettek az eseményen. Hiszem, hogy a sport megváltoztatja a világot. Összehozza az embereket, akik aztán közösen küzdhetnek a szabadságukért, a félelem nélküli életért.

– Mivel tölti szabadidejét?
– Az iskolákat járom, próbálom rávenni a fiatalokat, különösen a lányokat arra, hogy sportoljanak. Ez segítheti őket abban, hogy változtassanak az életükön, olyasmit érjenek el, amelyre másként nincs lehetőségük.
– Rendkívül sikeres pályafutást tudhat maga mögött. Élete első maratoniján, 1994-ben New Yorkban győzelemmel mutatkozott be, egy évvel később megvédte címét. Összesen huszonnégy maratonit futott, ebből tizenegyet megnyert. A félmaratoni világbajnokságon háromszor győzött, maratonin kétszer javított világrekordot. Melyik a legemlékezetesebb versenye?
– A legkedvesebb az első, a New York-i maratoni, de a legnagyobb sikerem az, amikor huszonkét nap alatt négyszer rajtoltam, ebből háromszor első, egyszer második lettem. 1999. szeptember 19-én Zaandamban 69:20 perccel győztem egy félmaratonin, egy hét múlva Berlinben 2:20.43 órára javítottam a maratoni világcsúcsát, újabb egy hét múlva Palermóban 68:48-cal félmaratonin világbajnokságot nyertem, hét nappal később pedig 69:35 perccel második lettem a Great North Runon, a South Shields-i félmaratonin.