A királynő új ruhája

– Mit vett?
– Egy jó rövid nacit – válaszolta a győri plázában vásároló klasszis.

– Netán zöld-fehéret?
– Találtam olyat is, tökéletes lett volna, ha jó a mérete. Amúgy érdekes, rengetegen feszegetik a színkérdést. Nem tudja véletlenül, miért?

– Talán mert színes egyéniség.
– Köszönöm a bókot. De komolyan!

– Kérése parancs. De előbb árulja el, mennyit is játszott újvárosi mezben?
– Tíz évet.

– Na látja! Most még nehéz elképzelni, hogy nem piros-fehérben láthatjuk majd. Arról nem beszélve, hogy szurkolói honlapján sem a hupililát jelölte meg a kedvenc színeként…
– Valóban, a pirosat és a fehéret.

– Ahogy egy dunaújvárosi díszpolgárhoz illik.
– Rendben, nyert.

– Miért váltott?
– Szeretem a kihívásokat. A győriek invitálására egész egyszerűen nem mondhattam nemet. Mehettem volna külföldre is, de így lesz a legjobb.

– Kell ez még magának? Félre ne értsen, a kézilabdás társadalommal együtt jómagam is végtelenül örülök, hogy a jövőben is a pályán láthatjuk varázsolni, mégis. Ha valaki hátradőlhetne a karosszékben, és feltett lábakkal elégedetten szemlélhetné a világot, akkor az éppen ön.
– Nem vagyok az a típus.

– Rosszul tudom, hogy abba akarta hagyni a játékot?
– Nem, valóban foglalkoztatott a búcsú gondolata. A szezon közben volt egy rossz periódusom, nyűgös voltam, a formámmal sem voltam kibékülve, úgy éreztem, belefásultam az egészbe. De aztán hála istennek sikerült túllépnem ezen.

– Nem fél attól, hogy egyre gyakrabban lesz nyűgös? Ha már ezt a kifejezést használta…
– Itt, Győrött új impulzusok érnek, rendkívüli módon fel vagyok dobva, szinte ki van zárva, hogy mély apátiába zuhanjak. Nyilván lesznek rossz napjaim a pályán, de kérdem én, kinek nincsenek.

– Rendben, most ön nyert.
– Akkor egy-egy.

– Megtisztelő állás. De akkor másképpen kérdezem: a szervezete bírja még a hajtást? Egy győri füles szerint azt találta mondani, hogy most már érti, miért ez a csapat a legjobb, hiszen ennyit, ilyen intenzitással még sohasem edzett.
– Valóban nem mindennapi a felkészülés az idényre, csodálom a lányokat, hogy végigcsinálják. Megpróbálom én is felvenni a ritmust, nem kérek kegyelmet. A rengeteget segítő edzővel, Róth Kálmánnal megbeszélve csupán néhány gyakorlat erejéig lazítok, a térdemre különösen vigyázok, egyébként nem vagyok kivételes helyzetben. Egyelőre bírom, bírnom kell! ---- S ---- &