Új dudás a csárdában

Szépen ívelő játékoskarrier – a futballista nyilatkozata szerint legalábbis – utolsó fázisa kezdődik majd a napokban, amikor Michael Ballack is csatlakozik a az angol bajnok Chelsea-hez, amely momentán a föld leggazdagabb klubja. Ballack tagadhatatlanul saját karrierje abszolút csúcsán van, úgyhogy a jelek szerint mindkét fél számára szerencsés a csillagok állása. Mondjuk Ballack sohasem panaszkodhatott a szerencséjére. Az NDK-beli Karl-Marx-Stadtban kezdett futballozni, a Bundesliga 1-ben 21 évesen mutatkozott be az Otto Rehhagel-féle Kaiserslautern játékosaként. A 2002-es világbajnokság után a Bayern következett, majd most, újabb négyéves ciklus után a szigetországi Chelsea. Sokak szerint egyébként ezzel a transzferrel egyetlen világklasszisától is megfosztották a Bundesligát. A londoni kékek ellenben csak tovább izmosodtak, ezúttal ráadásul úgy, hogy Roman Abramovics ki sem nyitotta a pénztárcáját – legalábbis a Bayern nem kapott tőle semmit… –, elvégre a német szerződése lejárt. Ennek tudatában volt a többi érdeklődő is, maga az irányító azonban a kékeket szúrta ki magának mint tökéletes célállomást: 29 évesen új országot, új bajnokságot akar látni, Anglia, Olaszország és Spanyolország közül pedig a Premier League nyert. Ballack saját elmondása szerint azért, mert a Chelsea-nek van a legnagyobb esélye arra, hogy a lehető legtöbb trófeát megnyerje, ráadásul a brit városok közül London a legvonzóbb számára. Tavasszal a bajorok csapatmenedzsere, Uli Hoeness viszont nem az új liga keltette kihívásban látta Ballack mehetnékjének indokát, hanem abban, hogy így új pénznemmel ismerkedhet meg, azaz pályafutása vége előtt még jól megfeji a glóbusz leggazdagabb klubját…

José Mourinho ugyanakkor kifejezetten örült a német klaszszis érkezésének. „Számomra Ballack az egyik legjobb játékos a világon, talán csak Lampard jobb nála. Nagyon intelligens, taktikailag érett, és sok gólt szerez. Michael és Frank álompárost alkotnak majd egy csapatban” – fényezte új szerzeményét a portugál Ballack bemutatásakor, egyszersmind kapaszkodót nyújtva az idei Chelsea kezdőcsapatát illetően is. Merthogy elsőre nagy kérdésnek tűnt, hogy e két, igencsak hasonló stílusú játékos miképpen fér meg egymás mellett. Igaz, az biztosnak tetszett, hogy egyikük sem ül majd a padon.

Ehhez jött még később, hogy Andrij Sevcsenko is odaszerződött Abramovics alakulatához, Didier Drogba pedig nem igazolhatott át, ergo kettővel nőtt azon emberek száma, akiknek muszáj valamilyen módon helyet szorítani a kezdőcsapatban.

A megoldás a szisztéma változásában rejlik, Mourinho már az előző szezon vége felé is átvariálta néhányszor a felállást, hogy a lassan két éve használt, ezáltal kissé kiismert 4–3–3 után érje némi meglepetés a riválisokat. A lényeg, hogy idén vélhetően a 4–4–2 lesz a nyerő, elöl nyilván Drogba és Sevcsenko játszik majd, mögöttük pedig minden bizonynyal Michael Essien és Claude Makelele gyűjtöget, Ballack és Lampard osztogat, de hogy ki kerül a szélre vagy pontosan miként osztják el a pozíciókat, az talány, lehet, talán még maga Mourinho sem tudja pontosan. Két verzió kínálkozik, az egyik a világbajnokságon a brazilok által alkalmazott, inkább 4–2–2–2-nek nevezett formula, a másik a Milan által híressé tett rombusz, egyik verzióban sincs szükség klasszikus szélsőre. A rombuszban Ballack lenne az irányító, Lampard pedig kissé balra játszana, ami nem lenne újdonság számára, hiszen az eddigi Essien, Makelele, Lampard trióban is neki jutott ez az oldal.

A taktika csiszolására mindazonáltal lesz lehetősége a társulatnak, amely tegnap elrepült Amerikába, hogy ott a California Egyetem pályáin tréningezzen egy hetet, mielőtt augusztus 5-én az MLS válogatottjával lejátszaná első edzőmeccsét. Ezen már mindenki jelen lesz, és talán az is kiderül majd, José Mourinho miképpen is képzeli el a bajnokcsapatot Michael Ballackkal megtoldva.