A holland bika támadni akar

Lehet, Sir Alex Ferguson élete egyik nagy hibáját követte el a minap. Merthogy a Manchesterből csendes közönnyel elüldözött Ruud van Nistelrooy haloványnak tűnő tavasza ellenére valóságos két lábon járó gólgyáros, ilyenből pedig nem sok szaladgál a világ stadionjaiban – ahogy azt éppen a skót mester jegyezte meg nemrég. Ám az is lehet, hogy a veterán menedzser tökéletes érzékkel még azelőtt passzolta el a Rutgerus Johannes Martinius (Ruud) van Nistelrooyként anyakönyvezett csatárt, hogy karrierje lejtőre került volna.

A támadó iskoláskorában középhátvédként kezdte, aztán mire első profi szerződését aláírta, már középpályás volt, a holland első osztályba érve pedig ék. A Heerenveenben töltött idényében rögvest rúgott 13 gólt, a PSV pedig huszonkettedik születésnapján lecsapott rá. Eindhovenben végképp felpörgött, nyitó szezonjában 31 gólt lőtt – a következőben 29-et –, elkönyvelhette első válogatottságát, és az év játékosa lett. A Philips Stadionban ekkortájt már rendszeres vendégek voltak Sir Alex Ferguson megfigyelői, 2000. április 25-én pedig a játékost már csak a kötelező orvosi vizsgálatok választották el a klubváltástól. És tényleg elválasztották. A sasszemű angol doktorok kiszúrták, hogy a csatár térdével valami nincs rendben – tényleg nem volt, március 6-án, a Silkeborg elleni barátságos meccsen sérült meg –, így elmaradt a transzfer. Néhány nappal később a PSV edzésén aztán Ruud van Nistelrooy öszszerogyott: térdének mindegyik szalagja elszakadt.

Súlyos sérülés, majd pedig gólözön

A majd egy évig tartó gyógyulása után egy duplával tért vissza a tartalékcsapatba, majd a nagyok között is góllal jelezte: újra egészséges. A terápiáját rendszeres telefonokkal követő Sir Alex Fergusonnak sem kellett több, újra a tárgyalóasztalhoz rendelte a hollandokat, s szinte napra pontosan 12 hónappal a kútba esett ügylet után 19 millió fontért meg is szerezte kiválasztottját.

A holland az MU első tesztmeccsein is termelt rendesen, majd az idényt megelőző Charity Shielden is betalált, a bajnoki nyitányon meg duplázott – megvolt az új hős. Szerzett gólt jobbal, ballal, fejjel, egy lépésről, messziről, szólóból és büntetőből is. Egyesével, kettesével, hármasával húzta be a strigulákat a góljait jegyző rovatba – nyolc egymás utáni Premiership-mérkőzésen talált be, ami azóta is rekord –, összesen 36 találatot elérve a különböző kiírásokban.

De ez semmi ahhoz képest, amit a következő szezonban művelt!

A bajnoki cím után látványos visszaesés

2003 májusára 44 gólt termelt, három mesterhármassal tarkítva és olyan félpályás szólókkal, mint amilyet például a Highburyben mutatott be, amikor a felezővonaltól indulva lerázott magáról egy védőt, elfektetett egy másikat, majd a kirepülő kapus felett átpöccintette a labdát. A Fulham ellen a kezdőkörből indult, háttal a kapunak, s öt bekk kicselezése után lőtte ki a hosszút – bajnok lett a United. Utána azonban már nem ment neki ilyen jól, a mérsékelt ősz után drasztikusan csökkent góljainak száma, s már a büntetőpontról sem volt tévedhetetlen. 2004 nyarán, ágyéksérv-operációja után szeptemberig nézte a többieket, később sokáig nyűglődött a vádlijával, mígnem kiderült, hogy az Achilles-ina a bűnös – három hónap újra kiesett, a United pedig 1991 óta a legrosszabb szerzett gólátlagával zárt.
Búcsú manchestertől
a veszekedések miatt

Az idén befejeződő szezon újra jól indult, mígnem a februári Ligakupa-döntőn a sorozatban elért öt góljáért kapott jutalomként Louis Saha kezdett a helyén – Ruud van Nistelrooy pedig e napra teszi elkedvetlenedése kezdetét. Ezután a ligában sem kezdett hat mérkőzésen át, majd győztes gólt lőtt a West Ham ellen – a következő fordulóban viszont megint a padon találta magát, de csereként is betalált, ez volt a 150. manchesteri gólja. Az utolsó héten egy tréningen a szerinte önző Cristiano Ronaldónak esett neki: ezért sem játszhatott a Charlton elleni záró bajnokin és Roy Keane búcsúmeccsén. Mindezek után következett a világbajnokság, majd az átigazolási kérelme, amelyet minden további nélkül el is fogadott a klub. A Bayern München és a Real Madrid kapott az alkalmon, azonnal jelezte érdeklődését. A spanyolok nyerték meg a csatát, és az árra sem panaszkodhatnak, mert tízmillió fontért (4 milliárd forintért) jutottak hozzá a Bajnokok Ligájában eddigi 54 mérkőzésén 43 gólt szerző csatárhoz. Az más kérdés, hogy az Antonio Cassano, Júlio Baptista, Raúl, Robinho, Ronaldo ötös mellé minek kellett a Bernabéuba még egy nagy név…

No, igaz, a holland olyan, mint egy bika, tör előre egészen addig, amíg gólt nem lő.

Ez pedig nem rossz ajánlólevél a spanyoloknál, s főleg a Realnál. ---- C ---- &