Kis remekelt Dél-Afrikában

– Gondolta volna ezt a verseny előtt?
– Kétezer kilométeres teszten voltunk túl, ezután akkora lendülettel érkeztünk Dél-Afrikába, hogy bármit el tudtam képzelni. Kiforrott, gyári építésű autóba ültem, alig vártam, hogy elkezdődjön a verseny.

– A két napi siker bizonyára tovább fokozta a harci kedvét.
– Ahol lehetett, tövig nyomtam a gázpedált, de ha kellett, visszavettem a tempóból. Sokan azért estek ki, mert a sziklákon sem voltak hajlandók lassítani, nekem viszont – autóépítő műhelyem van, és tudom, hogy mi miért törik el – nem okozott gondot néha lassítani.

– A záró nap előtt már nagyon nagy különbséggel vezetett. A végén mégis meg kellett elégedni a második pozícióval…
– Úgy álltunk oda a rajthoz, hogy autózunk egy jót. De ez a mi formánk, a rajt után tizenöt kilométerrel valami szétesett a kuplungpedálban, és folyamatosan kinyomva tartotta. Visszamentünk a szervizhez, emiatt azonban lekéstük a rajtot, és jókora büntetéssel indulhattunk a napi fő szakaszra. Azt már hiába nyertük meg nagy előnnyel, a büntetés miatt csak másodikok lettünk.

– Azért elégedett? Egy szelektív kivételével mindent megnyert.
– Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon szerettem volna nyerni. De ha nem, hát nem, majd október elején Egyiptomban újra nekirugaszkodunk. Ott már a saját építésű, új autónkkal szállunk harcba, amelyet a jövő hét végi Hungarian Baja terepralifutamon vetünk be először.