Kiváló kezdés Kuvaitban

A felnőttcsapat élén álló Egervári Sándor, Kenyeres Imre páros páratlan bravúrt vitt véghez: a GCC Cup (mondjuk így: az öböl menti országok Bajnokok Ligája) legjobb négy csapata közé vezette a Salmiyát. Ahhoz képest, hogy a legutóbbi bajnokságot a harmadik helyen befejező gárda csak az ezüstérmes visszalépése miatt ugorhatott be… Szakértők állítják: a „magyaros” kuvaiti együttes a legnehezebb csoportba kapott besorolást, arrafelé a bahreini Riffa, illetve az ománi Mascat is nagy tiszteletnek örvend, hát még a szaúdi Hilal… Nos, utóbbi a térség legjének számít: a legjobbnak és a leggazdagabbnak. Szóval megvolt a sorsolás, aztán következtek a meccsek.

„Nyitányként a Mascatot vertük öt egyre, szerintem azért, mert remekül sikerült a formaidőzítésünk – elemezte a történteket Egervári Sándor. – A Genfi-tó partján, Lausanne mellett tizenhat napot készülhettünk, onnan utaztunk Rijadba. Lendületben voltunk, nyertünk is. A második mérkőzésünket a Riffa ellen vívtuk, egy nullával azt is behúztuk, kezdtünk közel kerülni a továbbjutáshoz. Majd tovább is jutottunk, tudniillik kettő egyre legyőztük a Hilalt. Mondhatni: az első felvonásra nem lehetett panasz, reméljük, a folytatásra sem lesz. A visszajelzések rendkívül hízelgőek voltak, a repülőtéren hatalmas tömeg várt minket, miközben mi annak örültünk, hogy öregbítettük a magyar labdarúgás hírnevét.”

Hogy milyen az élet a GCC Cup október végi elődöntője előtt?
„A Duna Tv-n kívül a Kossuth, illetve a Petőfi rádiót is fogjuk, így teljesen képben vagyunk – derült ki a szakvezető szavaiból, hogy ilyen szempontból nincs is messze Kuvait. – Azt például örömmel láttuk, hogy a válogatottnak jobban megy, mint a korábbi időszakban. Az otthoniak közül persze sokan hiányoznak, a családtagok, a barátok, a korábbi játékosaink, ám amikor aláírtuk a szerződést, tisztában voltunk azzal, hogy a honvággyal is meg kell küzdenünk. A helyi szokásokhoz igyekszünk mihamarabb alkalmazkodni, így mostanra ahhoz is hozzászoktunk már, hogy az edzéseket csak este lehet megtartani, mert napközben negyven Celsius-fok a minimum.”

Már csak egy kérdés: mi lenne a nagyobb bravúr, a döntőbe jutás a kupában vagy egy nátha begyűjtése?
Egervári Sándor válasza: „Hirtelen nem tudok dönteni, azonban egy megfázást nekem megérne a finálé…”