Tét nélküli túlélőtúra Opavába

A szombati, oroszok elleni vereséget követően csupán matematikai esélye van férfikosárlabda-válogatottunknak arra, hogy kijusson az Eb-re. Meszlényi Róbert együttese szerdán a cseh csapattal mérkőzik. A keret a szombati, debreceni selejtezőt követően hétfőn találkozott Budapesten, és kétszer tréningezett a Körcsarnokban.

„Délelőtt dobóedzést tartottunk, délután már a támadóvariációkat és a csehek elleni védőfeladatokat gyakoroltuk” – mondta Meszlényi Róbert szövetségi kapitány, akinek nemcsak a csoportban elfoglalt helyezés, hanem a tét hiánya, a motiválhatóság miatt is nehéz dolga van, és igazából csupán játékosai önbecsülésére apellálhat.

A hétfő délelőtti edzést követően a játékosok nem tudtak lezuhanyozni a Körcsarnokban, mert nem volt víz. Sebaj, gondolták a kosarasok, az együttes szállásául szolgáló Stadion Hotelig izzadtan is kibírható az alig 50 méteres távolság. Ám amikor beléptek a szálló halljába, a recepciós közölte velük, hogy a szobáikat csupán délután két órától foglalhatják el, és ebéd sincs, mert ahhoz viszont el kellene foglalni a szobáikat. A tusolást azért viszonylag hamar megoldhatták a fiúk a szálló fitnesztermében, és egy ebédre való pénz is lapult a játékosok zsebében. A délutáni tréningre már javult a helyzet, fakadt víz a zuhanyrózsából, igaz, csak hideg... Viszont a hotelben lehetett választani: vagy vacsora van, vagy másnap reggeli, mert a foglalás egy étkezésre szólt, így a kettő együtt nem fér bele.

Mint ahogy nem fért bele a kedd reggel nyolckor a bejárat elé gördülő buszba a kétméteres vagy jóval afölötti magassággal megáldott tagokból álló társaság. A jármű már ránézésre sem tűnt nagyobbnak azoknál a Robur típusú járgányoknál, amelyekkel a hetvenes években a serdülő futballcsapatokat szállították.

Mészáros Lajos szakmai alelnök azonnal kezébe vette az irányítást és elsősorban a telefonját, perceken belül megszervezte, hogy a minibusz helyett bocsássanak a magyar kosárlabda-válogatott rendelkezésére egy olyat, amelyben maradandó károsodás nélkül elutazhat a nemzeti együttes a Csehország északkeleti részén, Budapesttől mintegy ötszáz kilométerre fekvő, Ostrava közelében, a lengyel határnál található Opavába. A csapatvezető azt is pillanatok alatt elintézte, hogy Mosonmagyaróvárott rendes ebéddel várják a csapatot – a bekészített uzsonnás csomagok a várakozás nehéz órái alatt ripsz-ropsz eltűntek –, valamint a kinti edzésidő módosítására is kérte a munkatársait. Nem kifejezetten szakmai alelnöki feladatok – most ne bocsátkozzunk a „ki legitim, és ki nem a magyar kosárlabdasportban” témájú, negyedik hónapja aktuális vetélkedőbe –, de az egykori szövetségi kapitány átélt már egyet s mást ebben a sportágban és a honi szövetségben, így azonnal tudta, mi a teendő akut problémák esetén.

A minibuszt végül a hölgyválogatott „nyerte meg”, igaz, neki csupán Ferihegyig kellett azzal eljutnia. A férfiak számára érkezett végül a normál járat, így a tervezett nyolc óra helyett fél tizenegykor el is indult a válogatott a Eb-középdöntőre. Az már csupán hab a tortán, hogy a szombati, belgák elleni záróselejtező lebonyolításának költségei is a szövetségre hárulnak, mert „sikerült” olyan szerződést kötni, hogy a rendező Albacomp kihátrálhatott a fizetési kötelezettségek alól, mondván, nem látja rentábilisnak a hét végi esemény lebonyolítását.

Ennyit a magyar válogatott presztízséről.

Megyünk selejtezni.