Focisuli az Üllői úton

Vízágyú még talán sohasem volt NB II-es meccs kelléke – nos ez az idő is eljött. Persze nem azért, mert a vendégszurkolók kifeszítették a Káosz Tuzsér feliratú drapériát: a rendőrség a hétközi utcai zavargások miatt készült fel alaposabban erre a kilencven percre. Plexiálarcos kommandósok fogadták a találkozóra érkező drukkereket, s az erődemonstrációt látva, egy szurkoló megjegyezte: Olyan a hangulat, mintha az Újpest jönne! Pedig a Tuzsért fogadjuk...

A meccs előtt Vikidál Gyula elénekelte az István, a királycímű rockopera Koppány-betétdalát, majd a kezdő sípszó előtt még a klubot segítő alapítványt létrehozó László atya is szót kapott.

És akkor a meccsről...

Ha bármely bajnokság két élcsapata játszik egymással, az a legtöbb esetben háromesélyes rangadó – ez volt a kivétel. Ahogy várni lehetett, egyirányú forgalom vezetett a Tuzsér kapuja felé, és a ferencvárosiak láthatóan tanultak a múlt heti pontvesztésből, és kellő koncentrációval, valóságos örömfutballt mutattak be. A nézők minden megmozdulásában veszélyes Tököli Attilát, agilis Lipcsei Pétert, kimondottan ügyes Bartha Lászlót, szép gólt fejelő és még annál is szebb gólpasszt adó Tímár Krisztiánt láthattak az első félidőben.

A harmadik és a negyedik gól között három autó összeütközött az Üllői úti felüljárón, és sovány vigasz lehetett az autósoknak, hogy a rendőri segítségre ezúttal egyáltalán nem kellett várni – helyben voltak az egyenruhások.

A második félidő némi késéssel kezdődött, mert Sasvári Sándor is elénekelt egy számot – noha közben a két csapat már felsorakozott a folytatásra. Ami említésre méltó ebből a játékrészből: a Ferencváros megkapta első NB II-es gólját az Üllői úton, és a szurkolók vastapssal jutalmazták Gergely Istvánt, a gólszerzőt, aki meg is köszönte a szokatlanul kedves gesztust.

---- P ---- &