Kiszenvedett győzelem

Erős túlzással sem lehet azt állítani, hogy mostanság a Vácnak túl sok sikerélmény jutott székesfehérvári fellépésein. Igaz, a két együttes utoljára az 1998–99-es bajnokságban meccselt egymással, azonban több mint érdekes, hogy a vendégtizenegy utolsó öt fellépését egyformán pont nélkül zárta a Sóstói Stadionban. A szombati találkozón is a hazai gárda volt az esélyesebb, és ez még akkor is igaz, ha a „Vidi”-ből ezúttal is több alapember hiányzott. Sokan nem értik, hogy a csapat a tavalyi remeklés után miért botladozik az őszi idényben – az FC Fehérvár hat mérkőzéséből csak kettőt tudott megnyerni, háromszor is pont nélkül maradt, és a szombati összecsapás előtt csak a nyolcadik helyet foglalta el a táblázaton. Azonban tudni kell, hogy a hazaiak mestere, Csertői Aurél ebben a bajnokságban még egyszer sem tudta az általa legerősebbnek vélt tizenegyet pályára küldeni. A válogatott Koller Ákos továbbra is sérült, a játékmester Dvéri Zsolt a nyaksérülése miatt nem léphetett pályára, míg a középpályán már-már nélkülözhetetlen Mario Bozsics csak a kispadon foglalhatott helyet.

A gondok ellenére jól kezdte a mérkőzést a házigazda, Csizmadia Csaba már a 49. másodpercben remekül húzott el a jobb oldalon, s ha a beadása kicsit pontosabb, máris előnyhöz juthatott volna a Fehérvár. Érdekes volt megfigyelni a hazaiak felállásában, hogy Csizmadia Csaba a jobb oldali védő szerepéből felhúzódott a középpályára, s mert Györök Tamás a támadósorból gyakorta egy sorral visszább lépett, a hazaiak tulajdonképpen öt középpályással futballoztak.

Nem sokat kellett várni a Fehérvár vezető találatára, az utánpótlás-válogatott Lattenstein Norbert felismerte, hogy nem mindig célszerű túlzottan sokat cipelni a labdát, távolról lövésre szánta el magát, és a labda Köteles László kapujának a bal felső sarkában akadt meg. Ami a Vác játékát illeti, túl sok jót nem lehetett elmondani a vendégek futballjáról: az igaz, hogy mezőnyben kulturáltan adogattak Gergely Károly tanítványai, azonban az oldalvonal melletti területeket teljesen kihagyták a játékból, és csak olykor-olykor átlövésből tudtak veszélyt jelenteni Sebők Zsolt kapujára. Egyedül talán a szlovák középpályás, Martin Svintek dicsérhető, aki nagyszerűen futballozott, mindig jó helyen volt nála a labda, s többször is bizonyította, hogy bal lábával rendkívül veszélyes tud lenni. A hajrában akár megduplázhatta volna előnyét a házigazda, azonban Farkas Balázs hiába végzett el gyorsan egy szabadrúgást, a házi gólkirály Sitku Illés Köteles Lászlóba vágta a labdát.

A folytatásban egyértelműen bebizonyosodott, erről a mérkőzésről bizony évek múltán nem beszélnek majd az emberek. Sajnos a második játékrész iramában és színvonalában is alulmúlta az elsőt, és ez azért igazán szomorú, mert a játék akkor is messze volt a tökéletestől. A szünetben a vendégek mestere, Gergely Károly meglépte azt, amit egy vesztes csapat edzőjének kell: a védekező középpályás Farkas Péter helyett a támadó Rob Kornélt küldte pályára. Fájdalom, a Vác támadójátéka ettől sem lett acélosabb, és ez még akkor is igaz, ha hárompercnyi játékot követően Kulcsár Tamás elhibázta az összecsapás legnagyobb helyzetét. Ebben a félidőben valamivel kiegyenlítettebb volt a játék, a mezőnyben azonban mindkét oldalon rengeteg volt a rossz megoldás.

Szomorú mérkőzés volt, olyan, amelynél az igényes fehérvári közönség sokkal jobbat érdemel. ---- M ---- &