Foxi a maximumot nyújtotta

Az a csapat, amely két győzelemmel kezdi a bajnokságot, jó csapatnak mondható. Ám amelyik a két siker után egymást követően ötször veszít, annál valami baj van. A Diósgyőrrel kapcsolatban mindkét megállapítás megállja a helyét. A piros-fehérek a jó rajt után alaposan visszaestek, és Kaposvárott sem kezdték jól a mérkőzést, a hazaiak teljes mértékben ráerőltették az akaratukat a miskolciakra. A vendégek csak akkor tudtak meglódulni a labdával a Rákóczi kapuja felé, ha a pályaválasztók voltak olyan kegyesek, és eladták a labdát. No, ilyen szituációból is akadt bőven…

A kaposváriak bal oldala Andruskó Attila révén igazán aktív volt, itt futott a legtöbb hazai akció. A jobb oldal azért nem lehetett ilyen aktív, mert a szélsőnek nevezett Kovácsevics Róbert nem igazán találta a helyét a vonal mellett. Az első félidő kétharmadában így is jelentős fölényben futballozott a Kaposvár, még a Diósgyőr szögletéből is a zöld-fehér együttes teremtett helyzetet, ám Oláh Lóránt és társai elpackázták a lehetőségeket. A bajt észlelve a játékrész hajrájában a vendégek kicsit följebb léptek, a középpályások hatékonyabb támogatást nyújtottak a csatároknak, így legalább egyszer eltalálták Milinte Árpád kapuját.

Mindezek ellenére összességében elmondható: a Kaposvár az első félidőben akár megnyugtató előnyre is szert tehetett volna, ám a csatárok kihagyták a kecsegtető helyzeteket, vagy ami még rosszabb, egy-egy átadási hiba miatt a gólhelyzetben lévő támadó meg sem kapta a labdát. A Diósgyőr fegyelmezett védekezésének és némi szerencséjének köszönhette, hogy átvészelte az első félidőt. A mérkőzés első feléről pedig mindent elmond, ami a 43. percben történt: Kovácsevics Róbert jobb oldali beadása után Farkas Viktor saját kapusa elől a labdát totális zavarában mellel kitessékelte szögletre. Erre a mosolyogtató jelenetre a méltó válasz Andruskó Attila sarokrúgása volt, amelynek következtében a túloldalról bedobással jöhetett a Diósgyőr…

A második félidő forgatókönyve még a brazil szappanoperákon edződő magyar közönséget is meglepte. Minden egészen fordítva történt, mint ahogy a logika diktálta volna. Először is emberhátrányba került a Diósgyőr együttese, hiszen Jeremias Buz második sárga lapja után mégsem maradhatott a pályán. Erre reagálva a vendégek mestere, Csank János az egyik támadója, Simon Attila helyett pályára küldte az inkább a védekezésben jeleskedő Szögedi Szilárdot, ezzel is jelezve, hogy a piros-fehéreknek emberhátrányban tökéletesen megfelelne a döntetlen. Nem sokkal ezután a középpályáról fellépő Szögedi Szilárd vezetést szerzett az ekkor már igencsak lendületesen kontrázó DVTK-nak…

Amikor Grúz Tamás a hazaiak közül piros lapot kapott, sokan dörzsölték is a tenyerüket, ami nem megy emberelőnyben, megy majd ugyanannyi játékossal, és lám, nekik lett igazuk. A brazil André Alves egy szép csel után kiegyenlített, és innentől kezdve egészen izgalmas lett a mérkőzés. Az átszervezett vendégegyüttes nem törte össze magát, hogy újabb gólt szerezzen, ám ellencsapásaikban végig ott volt a veszély, és a védőkkel egyedül küzdő Halidou Douva sokat futott azért, hogy minél több alkalommal kerüljön helyzetbe. A Kaposvár is hajtott becsülettel, ám a hazaiaknak ezen az estén nem volt szerencséjük. Aztán a hajrában, egészen pontosan a 93. percben Kethevoama Foxi eldöntötte a mérkőzést egy olyan kontrából, amely még a diósgyőri térfélről indult. Ezzel pedig egyúttal pontot tett a Diósgyőr tragikus sorozatára: öt kudarc után győzni tudott a DVTK. A Kaposvárnak ezen az estén nem sok minden jött be, így nem is lehetett más a vége, mint vendéggyőzelem. Pedig az első félidő még azt sejtette, hogy Prukner László együttese lesz sikeresebb. ---- M ---- &