Még mindig állja a sarat

Berhane Adere különleges képességeire az iskolában figyeltek fel, ám tíz esztendőt kellett várnia arra, hogy a nemzeti válogatottba bekerüljön. A világ egyik legerősebb mezőnyében versenyezve sokan talán már feladták volna a küzdelmet, Adere azonban hitt abban, hogy eljön az ő ideje. Noha 21 évesen kisfia született, folytatta a sportolást. 1997-ben az athéni világbajnokságon 10 000 méteren negyedik lett, ám a nagy áttörésre néhány évet még várnia kellett. 2001-ben már ezüstérmet szerzett ezen a távon, 2003-ban Edmontonban pedig ő lett a világbajnok. Abban az évben fedett pályán is remekelt, 3000 méteren 8:29.15 perces világcsúcsot futott.

Ebben az időszakban félmaratonin is rendkívüli eredményeket ért el, 2002-ben győzött a világbajnokságon, 2003-ban második, 2001-ben harmadik volt. Az országúti világbajnokság elődjén tehát már mindenféle érmet megnyert, Debrecenben a negyedik megszerzésére készül.

A neves afrikai sportolók egyre többször vállalnak szerepet azoknak a nemzetközi szervezeteknek a munkájában, amelyek a kontinens elmaradottsága ellen küzdenek. Adere az UNICEF nagyköveteként járja a falvakat, s próbálja elmagyarázni az embereknek, miért fontos az, hogy gyermekeik iskolába járjanak. Küzd a nők hátrányos megkülönböztetése ellen is, ebben megerősítik a nagyvilágban szerzett tapasztalatai. „Rendkívül fontosnak tartom, hogy az etióp gyerekek megfelelő nevelést és képzést kapjanak – mondja. – Ha a szüleink tanulhattak volna, minden bizonnyal az országunk előrébb tartana. Azt próbálom megmagyarázni honfitársaimnak, hogy a tudás révén önmaguk urai lehetnek, el tudják tartani magukat. Ez különösen fontos lehet a nők számára, hiszen ebben az esetben nem lennének annyira kiszolgáltatottak, mint most.”

Adere pályafutása mindenkire ösztönzően hat, hiszen eredményei igazolják, hogy van értelme a kitartó munkának. Annak ellenére, hogy 33 éves, esze ágában sincs visszavonulni, s bár hazájában több húsz év körüli, rendkívüli képességű futóval kell megküzdenie, állja a sarat.