Alapigazság: cirkuszt és kenyeret a népnek!

A futball után második legnépszerűbb csapatjátékban tapasztalható körülmények és események követik az első számú sportágban uralkodó állapotokat. Legalábbis mifelénk. Ugyanis a magyar kosárlabdasportban a nyáron minden fontosabb volt, mint maga a kosárlabda. Nem a meccsek és az edzések játszották a főszerepet, hanem a tárgyalótermi és az azon kívüli események. Most úgy néz ki, van elnöke a sportágnak, de azon már a csaknem fél év óta tisztségében lebegtetett Németh László sem segíthet, hogy sem a férfi-, sem a női válogatott nem kvalifikálta magát a jövő évi Európa-bajnokságra.

De ezúttal maradjunk a férfiaknál. A kosárlabda jellegéből fakadóan egy olyan meccs sem tekinthető eseménytelennek, amelyen 49–48 a végeredmény. Szó se róla, esik kosár ilyenkor is bőven, amely izgalomban tartja a szurkolókat. Akadt is a felkészülési tornák során lejátszott olyan meccs, amelyen összesen nem esett száz pont. A sportág rajongóit mindez nem érdekli, ők tapsolni akarnak, biztatni kedvenc csapatukat.

Ám nemzetközi kupameccsen hiába akar szurkolni, a magyar drukkernek ez már nem jut osztályrészül. Csupán a paksiaknak. Ám a Debrecen tavalyi példája bizonyítja, hogy az európai szereplést vállaló magyar klubcsapatok vékony jégen táncolnak. Nem csak a hajdúságiak bajnokságbeli visszaesése, hanem a klub csaknem teljes eladósodása is a kupaszereplés negatív hatásait helyezte előtérbe.

Ezzel együtt a legalapvetőbb cél a minél jobb eredmény elérése, és ami ezzel jár: a nemzetközi szereplés lehetősége. Mert így derül ki, ki a legjobb a jók között, s ez minden versengés lényege.

Magyarországon azonban a siker bajjal jár. A sikerhez légiósokat kell szerződtetni, mert kevés a magyar játékos – mondják a szakemberek. A nevelés hosszadalmas folyamat, nincs rövid távú – szponzorok érdeklődését felkeltő – hatása. Ráadásul az átlagon felüli képességű légiósokat elviszik a tehetősebb európai klubok (már a kontinens közepén is majd' valamennyi tehetősebbnek számít), a kevésbé jók ellenben megszerezhetőek. A játékosügynökök nem is kímélik magukat, előfordult, hogy egy nap két helyre kétszer is a „világ legjobbját” ajánlották. Előbb-utóbb kiderül, hogy nem az, de aztán tovább lehet adni jó pénzért. Egy másik magyar csapat majd megveszi. Mivel február végéig bárki szabadon igazolhat, lesz olyan légiós, aki több együttesben is megfordul. Mindeközben a magyar válogatott egyik centerének még mindig nincs csapata.

A bajnokság érdekessége lehet, hogy a mindössze két légióssal nekivágó Pécs együttesében a fiatal magyar mag hogyan birkózik meg a feladattal. Ha esetleg becsúszik egy-két vereség, nem érkezik-e még egy légiós, vagy ha nagyon nagy a baj, nem húz-e újra szerelést a szakmai igazgató? A csapatok időkéréseinél továbbra sem a magyar lesz a közös nyelv. De a bajnokság az a miénk. Izgalmas lesz. Már a rómaiak is tudták: cirkuszt és kenyeret a népnek!

---- 3 ---- &