Pokoli verseny lesz

Sokan és sokat vitatkoznak azon, melyik sport teszi leginkább próbára az embert. A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, ám az bizton állítható, a 3.8 kilométer nyílt vízi úszásból, 180 kilométer kerékpározásból, és a maratoni távú futásból álló ironmanviadalokkal csak kevés sportág vetekedhet. Napi nyolcórás edzés, rengeteg lemondás a mindennapokban, a versenyeken pedig… Harc a testtel, a lélekkel, az ellenfelekkel, percre kiszámított és gondosan megválogatott energia- és folyadékpótlás, fegyelmezett taktika. Nincs mellébeszélés, önámítás, az ember kegyetlen körülmények között ismeri meg önmagát. A cél a győzelem, de siker a célba érés is, siker, ha a versenyzőt elkerüli minden ironmanverseny réme, a kiszáradás, a kínzó éhség, amikor jön a „kalapácsos ember”.

E versenyek és az azóta szintén hihetetlen karriert befutó triatlonsport ősatyja és egyben királya a hawaii ironman: a Waikiki-szigeten huszonnyolc éve csobbantak először vízbe az annak idején őrülteknek, manapság pedig már hősöknek titulált sportolók. Akkor tizenöten voltak, 2006-ban pedig majdnem 1800-an. Profik és amatőrök egyaránt, közöttük a többszörös magyar bajnok Harsányi Zsuzsanna és Polonyi Balázs.

1978-ban John Collins tengerész flottaparancsnok szervezésében rajtolt az úszás a sziget strandján. Majdnem fél nappal később, drámai befutót követően Gordon Haller ért elsőként célba. Egy év múlva – azonos létszám mellett – újabb történelmi eseménynek lehettek szemtanúi a nézők: elindult az első női induló, Lyn Lemaire. Ráadásul ötödikként ért célba! A média lassan szimatot fogott, a Sports Illustrated magazin terjedelmes beszámolót közölt a szent őrültekről.

1980-ban felbukkantak a viadalon az első televíziós kamerák, s rögzítették az első legenda, Dave Scott győzelmét: a kaliforniai úszómester döbbenetes csúccsal, két órát lefaragva nyert, és sikerét később még ötször megismételte. A hawaii ironman időközben kinőtte Waikikit, és átköltözött a szigetcsoport legnagyobb, kietlen lávasivatagokkal fűtött tagjára, Konára. Ott zajlott le 1989-ben az „Ironwar”, egy gigászi küzdelem Dave Scott és a szintén kaliforniai trónkövetelő, Mark Allen között. A két klasszis kétszázhúsz kilométert úszott, kerékpározott, futott le fej fej mellett, Allen hosszú hajrában verte meg Scottot. Mark Allen egyébként egy hölgy, Juli Moss 1982-es, fáradtsága miatt négykézláb végrehajtott célba érését (a tévében) látva kapott kedvet a sportághoz – és Julihoz, akit később elvett feleségül. És ha már a hölgyeknél tartunk, nem hagyhatjuk ki a felsorolásból Paula Newby-Frasert, „Kona királynőjét”, aki mindeddig megdönthetetlen rekordot állított fel nyolc elsőségével.
Ekkor, a kilencvenes években már ezer fő felett volt az indulók létszáma, a televízió élőben közvetítette az eseményt, a mezőnyben pedig ott volt a magyar „Vasember”, Kropkó Péter is.

Mark Allen egyedülálló sorozatot végrehajtva megszakítás nélkül ötször győzött, majd még egyszer, amivel utolérte Dave Scottot.
Miközben a győzelemért egyre kiélezettebb harc folyt, a siker érdekében a legmodernebb technikát és táplálkozási ismereteket is felhasználták, Kropkó Péter pedig megszilárdította helyét a legjobbak között. A sportág magyar jelképe Miskolcról indulva jutott el Hawaiira, mi több, a nagy sztárok költségvetésének töredékéből is rendre az élmezőnyben zárt: legjobb eredménye két hetedik hely. Kropkó tavaly, 42 évesen még 23. tudott lenni a hawaii ironmanen, s utána búcsút mondott a versenyzésnek. Klasszisára jellemző, hogy Japánban, ahol három bajnokságot és négy strongmanviadalt nyert, szobrot állítottak a tiszteletére.
Ami a legutóbbi versenyt illeti, a 2005-ös ironmant a férfiaknál a német Faris Al-Sultan nyerte meg, míg a hölgyeknél a Paula Newby-Fraser nyomdokaiba lépő svájci Natascha Badmann hatodik alkalommal diadalmaskodott. ---- B ---- K