„Bőven vannak tartalékaim”

– Azért vállaltam el a stuttgarti viadalt, hogy ne legyen túl hosszú a versenyszünet, hiszen legközelebb csak májusban rajtolok – mondta Kővágó Zoltán. – Reménykedtem abban is, hogy sikerül megfelelő eredményt elérnem, hiszen edzésen helyből már tudtam ötvenhat métert dobni.

– A Világdöntőn azonban nem sikerült megfelelő eredményt produkálnia, s inkább kilépett, mint hogy lemérjék a dobását. Ezzel azonban elvesztette a nyolcadik helyezettnek járó kétezer dollárt.
– A hosszú kihagyás és a tenyerem állapota miatt technikai hibáim voltak, ezért nem értem el a magam elé kitűzött hatvankét-hatvanhárom métert.

– Most hogy van a keze?
– Már nincsenek rajta nagy sebek, de még vékony a bőr, és terhelésre könnyen sebesedik. Nehezen gyógyul, s nekem óvatosnak kell lennem, hiszen ha a bőr túlzottan megvastagszik, nem érzem a diszkoszt. Emiatt dobáskor rosszul engedem el, így a levegőben remegni kezd vagy felborul, ami két-három méteres különbséget is jelenthet.

– A motorbalesetnél nemcsak a tenyeréről jött le a bőr, a lába is megsérült.
– A vádlimon olyan mély volt a seb, hogy ha felálltam, még három hét múltán is vérezni kezdett. Ezért hat hetet feküdtem. Korábban volt egy kisebb sérülésem a combközelítő izmomban, és soha nem tudtam annyit pihenni, hogy rendbe jöjjön. Most ez is elmúlt. Hogy tényleg rendben vagyok-e, az akkor derül ki, amikor igazán keményen edzem.

– Milyen munkát végzett az idény második felében?
– A nyújtásos, lazításos, kick-boxos tréninget rendben megcsináltam. Súlyzózni már nem tudtam rendesen, a technikázás pedig kimaradt.

– Mik a tervei a télre?
– Ugyanúgy itthon készülök, ahogyan eddig. Nem tűnök el. Hozzám bármikor jöhetnek a doppingellenőrök.

– Az utóbbi időben is megkeresték?
– A baleset előtt és után is teszteltek. Aki ugyanis nem itt él, és nem látott, az nem tudhatja, hogy a baleset híre nem fedőakció-e. A motor helyett egyébként autót vettem, azzal járok. Amúgy gyerekkorom óta motorozom, és eddig soha semmi bajom nem volt. Most sem lett volna, ha nem jönnek nekem. Imádom a motort, már a baleset másnapján legszívesebben újra felültem volna rá, de nem kockáztatok. Nem azért készülök évekig egy versenyre, hogy aztán egy szabálytalankodó keresztülhúzza a számításaimat.

– A tavasszal remek formában kezdett, május végén 69.95 méteres egyéni csúcsot ért el, s versenyeinek átlageredménye is jobb volt, mint korábban bármikor.
– Ezért sajnálom nagyon, hogy nem tudtam indulni az Európa-bajnokságon. Biztos érmet veszítettem el. Azzal vigasztalom magam, hogy legalább megmaradtam.

– Fogalmazhatok úgy, hogy szerencsére az idén csupán Európa-bajnokság volt?
– Igen, és jobb, hogy jövőre nem kontinensviadal, hanem vébé lesz, így az megmaradt nekem. Az olimpiáig pedig még két évem van. Igaz, Eb-t csak négy év múlva rendeznek ismét, s addig ki tudja, mi lesz.

– Mit vár magától a következő idényben?
– Ha semmi sem hátráltatja a felkészülésemet, még jobb leszek. Az idei év elején még munka mellett és nem csúcsformában versenyeztem, vagyis bőven vannak tartalékaim. Átlagos körülmények között tehát tudnom kell hetven métert, de jó szél esetén ennél jobb eredmény is kijöhet.

– Mikor kezdi a felkészülést?
– A hosszú kihagyás miatt a szokásosnál korábban, már a hónap végén.